Zmeskál Zoltán Tamás: Beteljesült kívánságok.

Ma két hete, hogy életének 48. évében hosszas betegség után elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázónk. Azóta már sokszor és sok helyen megemlékeztek róla, én viszont egy 29 évvel ezelőtt találkozásunkat szeretném felidézni. Tibit 1991 elején ismertem meg. Akkor jött haza Ausztráliából, a Perth-i világbajnokságról, ahol január 13-án bronzérmet nyertek. Az újságok dicshimnuszokat zengtek a 18 éves balkezes bombázóról. A Reform Magazinnak dolgoztam, és 1990-ben Dévényi Tibor: Három Kívánság című tévésorozata mellé indított újságot hasonló címmel. Mivel ez is a Reform Kiadóhoz tartozott, rám bízták a riportot, mely a II. évfolyam 2. számában jelent meg. Íme, az írás:

"Benedek, a balkezes bombázó

A Perth-i világbajnokság idején egy 18 éves vízilabdázó nevével volt tele a magyar sportsajtó. Benedek Tibor kulcsember volt az elődöntőben, az utolsó percben egyenlített a középdöntőben, és győztes gólt dobott a 3. helyért folyó küzdelemben. A többi mérkőzésen is bedobta a maga gólját, volt amikor kettőt is. - Hogyan lehet eljutni idáig, mennyit kell naponta gyakorolni? - kérdezem egy délelőtti edzés után a Margitszigeti Sportuszodában.

- Gyermekkoromban teniszeztem - feleli. A Molnár utcában ütötte a labdát. Nyolcévesen felfedezték, hogy gerincferdülése van. Az orvos úszást ajánlott. Mivel a labdáról sem akart lemondani, úszás helyett inkább a vízilabdát választotta. Kőnigh György tanította az alapokra. Igaz az első két évben labdát ritkán kaptak. Inkább a vízben való mozgásokat tanulták meg. Az iskolában délelőtt volt a tanítás, délután az edzés. Sosem ment az egyik a másik rovására. Akkor még nem érezte a balkezesség előnyét. Szerencsére hátrányt sem jelentett. Sem otthon a szülők, sem az iskolai tanítók nem próbálták „jobbkezesre” nevelni. Vajon hány született balkezes válik egy életre ügyetlenné, mert kiskorában szülei elverik, ha nem a „szép kezével” nyúl a feléje nyújtott tárgyak után? Vele ez nem történt meg szülei jóvoltából.

Tibor tavaly érettségizett, most a Testnevelési Egyetemre jár. Edzőnek készül. - Sosem vonzott a színészi pálya? - kérdezem, mert édesapja Benedek Miklós ismert színművész. Sosem szeretett tanulni – mondja, inkább 11 éves öccsének, Albertnak vannak művészi hajlamai. Nemrég láthattuk őt édesapjával a televízióban. Neki mondta Vitray, hogy Apád, anyád idejöjjön! Az öcsike is teniszezik, és öt nyelvet tanul. Tibornak elég az angol, Perthben módja volt gyakorolni. A bronzérem boldog tulajdonosát édesanyja kedvenc ételével, kakaós palacsintával várta. 20-25 darabot meg is evett egy ültében. Igaz, nem is sovány. 188 centis magasságához 88 kilogramm párosul.

S milyen egy pólós élete idehaza? - 09-től 10-ig medicinlabdát dobálnak és súlyzóznak a tornateremben. 10-től 12-ig 2500 métert úsznak a sátortetős usziban. Este 6-ig szabadprogram, majd egy órát labdával gyakorolnak. Ezután heti két alkalommal egyórás két-kapuzás következik Kovács István edző irányításával.

Csapata, az ÚTE jelenleg vezet a bajnokságban, ám szeretnék a Magyar Kupát is megnyerni! Ez eddig két kívánság. Harmadikként szeretne egy olimpiai érmet Barcelonából! Ráadásként a mi kívánságunk: végezze el sikerrel az egyetemet és edzőként neveljen olyan eredményes és szerény klasszisokat, mint ő maga!

Eddig tartott az 1991-es beszélgetés, s most menjünk végig a kívánságokon. Az 1990/91-es ob-t és az MK-t is megnyerte az Újpesti TE, így az első kettő bejött. 1992-ben és 1996-ban az olimpiai érmek még nem sikerültek, mert az előbbin hatodikok, az utóbbin negyedikek lettünk, de 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban Tibi háromszor is aranyérmes lett. Elvégezte az edzőit, csapatkapitányként, szövetségi kapitányként, végül pedig edzőként nevelte az eredményes és szerény klasszisokat. Kár, hogy elment, sokunknak hiányzik!"  (Zmeskál Zoltán Tamás)