A dzsungelben keresi a japán hadsereg zsákmányát a HISTORY.

A II. világháború során számos műtárgy és arany cserélt gazdát. Olykor a megszálló seregek vittek magukkal minden mozdíthatót, máskor az agresszorok elől próbálták menekíteni az értékeket. Az emberiség kultúrkincsében máig tátong néhány lyuk, amit a háború okozott. Cikkünkben összeszedtünk öt máig hiányzó értéket, amelyek közül az egyiknek a HISTORY kincskeresői erednek a nyomába A II. világháború elveszett aranya című sorozat második évadjában.

A náci aranyvonat

A II. világháború vége felé a náci tisztek több elkeseredett kísérletet is tettek az előző években Európa-szerte összerabolt vagyon kimenekítésére. A legendás „aranyvonat” állítólag 300 tonna aranyat, ékszert és műtárgyat vitt a sziléziai hegyekbe, egy épülő föld alatti komplexumba. Az osztrák Alpokban pedig a Toplitz-tó fenekén rejthettek el több tonnányi aranyrudat. Azóta hét búvár fulladt meg a tóban, mígnem az osztrák hatóságok 2009-ben az élővilág védelmére hivatkozva be nem tiltották a kincskeresést.

Raffaello elveszett önarcképe

Raffaello Santi 1513 és 1514 között festette – valószínűleg saját magáról – a Fiatalember portréja című művét, melyet a reneszánsz portréfestészet remekműveként tartanak számon. A mű a befolyásos lengyel hercegi család, a Czartoryskik gyűjteményébe került, és az általuk alapított krakkói múzeumban őrizték Lengyelország 1939-es megszállásakor. Augustyn Józef Czartoryski a Wehrmacht közeledtével megpróbálta kimenekíteni a festményt, de a Gestapo felfedezte a rejtekhelyét, így a portré Berlinbe, majd Linzbe került, ahol a Führer személyes gyűjteményének darabjává vált. 1945 januárjában a megszállt lengyel területek kormányzója, Hans Frank visszavitette krakkói főhadiszállására a képet – ekkor látták utoljára.

Elveszett pekingi ősemberek

A pekingi ember egy 750-300 ezer évvel ezelőtt élt emberszabású leletcsoport neve, amelynek maradványait Csoukoutienben (Zhoukoudian), Peking külvárosában találták meg. Az emberi evolúció egyik legjelentősebb leletegyüttese volt ez, amelyet 1929 és 1937 között Davidson Black vezetésével ástak ki. A kínai kormány 1941 szeptemberében úgy döntött, hogy mintegy 200 jelentős leletet (5 teljes koponyát, 147 fogat, comb- és arccsontokat) az Egyesült Államokba küld, nehogy a megszálló japán hadsereg kezére jusson. Pekinget elhagyták a kincsek, a kikötőbe azonban nem érkeztek meg. Szerencsére a tudósok gipszlenyomatokat készítettek előtte, így megőrizték tudomány számára a leleteket.

A borostyánszoba rejtélye (lásd fotó)

A XVIII. század uralkodói kedvelték a borostyánt. A porosz király berlini palotájában két művész 6 tonnányi borostyán felhasználásával egy egész termet dekorált ki a nemes anyagból. I. Frigyes Vilmos szövetségesének, Nagy Péter cárnak ajándékozta a paneleket. A borostyánszoba a szentpétervári Katalin-palota ékes dísze volt egészen addig, amíg a németek 1941-ben kifosztották az épületet. A díszítést a kelet-poroszországi Königsbergbe vitték, ahol a város 1945-ös szovjet ostromakor nyoma veszett. Van, aki szerint elpusztult, mások szerint megmenekült, mindenesetre a kincskeresőket máig izgalomban tartja a sorsa. A szovjet kormány 1979-ben az eredeti szoba újjáépítése mellett döntött – a munka 24 évig tartott.

Jamasita aranya

1992-ben a Fülöp-szigetek diktátorának felesége, Imelda Marcos azt állította, hogy férje vagyonának tekintélyes része Jamasita aranyából származott. Jamasita Tomojuki japán tábornok volt, aki 1943-ban állítólag a Fülöp-szigeteken rejtette el a megszállt ázsiai területeken szerte összerabolt japán vagyont. Vannak, akik szerint a császári család tagjainak részvételével, szervezetten zajlott a zsákmányolás, másik szerint az egész csupán legenda.

A HISTORY kincskeresői ennek a legendának erednek a nyomába.

A II. világháború elveszett aranya szerda esténként 21:00-kor látható a HISTORY-n.