Új oldaláról mutatkozik be a Miskolci Balett

Két bemutatóval készül a társulat.

A Miskolci Balett november 20-án két új produkcióval örvendezteti meg a tánckedvelő miskolci közönséget. Kozma Attila különleges hangulatú koreográfiája mellett azt az előadást is színpadra viszi a társulat, melyet a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál közönsége már láthatott.

A jövő már elkezdődött – írta Robert Jungk 1971-ben. Az elmúlt hónapok vészterhes korszakában volt ideje az embernek elgondolkodni, hogy éli túl jövője rá váró válságait, a holnap problémáira milyen válaszai lehetnek. Mire várunk? A változás nem kívülről jön el. „Elodázni? Még lehet, de nem sokáig. Jön. Jön a pillanat, amikor felébredünk. Készüljetek a nagyszerű ébredésre. Hogy milyen áron és melyik évben? Úgyis mindegy.” (Hamvas Béla)

A táncelőadás Melis László Henoch apokalipszise című kantátájára készült, Kozma Attila rendezése ezeket az örök kérdéseket teszi fel a koreográfia során, rendkívül különleges atmoszférát teremtve a zene és a látvány által a színpadon. – Egészen új arcáról fog megmutatkozni a Miskolci Balett. Most nem egy történetet mesélünk el, egy zenét próbálunk eltáncolni, nagyon látványosan, nagyon jó technikával – vezeti fel Kozma Attila. Hozzáteszi, a nézők egészen más szemszögből fogják látni a miskolci táncosokat. – Letisztultabb, minimalistább, jóval profibb, mint ahogyan eddig táncoltak, és ez mindkét előadásra vonatkozik – hangsúlyozza a társulat művészeti vezetője.

A Miskolci Balett előadásaira jellemző nagy központi elem azonban ezúttal sem marad el: a Nem én voltam… című előadásban egy 64 négyzetméteres opál plexifal lesz látható a színpadon, melyre Hajdufi Péter videó látványtervező készített a jelenetekhez passzoló különböző látványelemeket. – Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című írását sorvezetőnek használtam, ehhez párosult Melis László csodálatos zenéje, amit a Sixtus-kápolnában tett látogatása ihletett. Látta Michelangelo épp restaurálás alatt álló Utolsó ítélet freskóját, ami nálunk is megjelenik a hatalmas plexifalon. A zeneművész ekkor azon gondolkodott, hogy milyen lehet a jók apokalipszise, mi ezt próbáltuk a zenével a táncban megfogalmazni – mesél részletesen az előadásról Kozma Attila.

A Nemzeti Táncszínház elindított egy együttműködési programot, amelyben többek között a Szegedi Kortárs Balett, a Győri Balett, a Pécsi Balett, a Kecskemét City Balett és a Miskolci Balett is helyet kapott, a mostani produkciók már ezen együttműködés keretében jöttek létre.

Az est második felében a közönség a Tiltott ösvények című táncelőadást láthatja, melynek rendező-koreográfusa egyenesen a tengeren túlról érkezett 2021. elején, hogy a táncművészekkel dolgozzon.

Garrett Smith 2019-ben egyhetes kortárs workshopot tartott a Miskolci Balettnek, majd 2020-ban ismét a Miskolci Nemzeti Színházban köszönthették, az idei év elején pedig már önálló produkcióval készült a Miskolci Balett társulata számára az amerikai koreográfus, táncművész, aki a világ számos pontján dolgozott már tánctársulatokkal, többek között a Houston Balettel, a Norvég Nemzeti Balettel, de volt alkalma az orosz Bolsoj és a Mariinszkij Balettel is dolgozni, valamint a Netflix nagysikerű Tiny Pretty Things című táncos sorozat koreográfusaként is jegyzik.

– A dallasi Bruce Wood Dance táncegyesületnek készítettem el először a „Forbidden Paths” azaz Tiltott ösvények című produkciót, Európában pedig a Miskolci Balett az első társulat, akiknek átadom ezt a koreográfiát. Remélem, hogy még sok más táncegyüttes is elsajátíthatja ezt a darabot világszerte – mondta tavasszal a koreográfus. Hozzátette, a táncelőadás mindazoknak szól, kifejezetten Iránban, akiknek megtiltják, hogy a táncművészetet nyilvánosan gyakorolják. – A világon több olyan ország is van, ahol törvények tiltják a nyilvános táncot, egymás megérintését, a táncművészet gyakorlását. Az Iszlám törvény tiltja a nők és férfiak fizikai érintkezését, és a tánc általában véve illegálisnak számít. Fontosnak tartom, hogy megosszam ezt az üzenetet a tánc nyelvén keresztül. Szerintem ezt a fajta művészeti formát mindenkinek szabadon kellene tudni művelni – hangsúlyozta Garrett Smith.

A Tiltott ösvények tisztelgés azok előtt, akiknek nem adatik meg a mozgás szabadsága. – A koreográfiában vannak olyan részek, ahol pont ezt jelenítjük meg: a táncosok megérintenék egymást, de nem teszik, mert tilos. Folyamatosan bennük van a vágyakozás egymás megérintésére, de nem lehet. Aztán a végén mégiscsak megteszik – avatott be a koreográfiába a koreográfus, aki rámutatott a párhuzamra a jelenlegi helyzettel, hiszen most a koronavírus járvány miatt nem érintkezhetünk, távolságot kell tartanunk. – A Miskolci Balett művészei nagyon nagy szenvedéllyel fordulnak a tánc felé, ezt minden próbán éreztem. Ez volt az első alkalom, hogy koreográfiát készítettem nekik, és minden próbán láttam rajtuk a lelkesedést. Szerintem egy igazán különleges kapocs alakult ki közöttünk – mondta a Garrett Smith.

Az előadások a Nemzeti Táncszínházzal együttműködésben jöttek létre.

Táncolják:

Bolla Dániel                                    Giovanni Buttacavoli

Antonio Manuel Calvanese           Dávid Patrik

Guido di Vona                                Harangozó Lili

Kepess Boglárka                           Kocsis Andrea

Kozma Johanna                            Lukács Ádám

Márton Richárd János                  Mátyás Flóra

Mohai Cintia                                 Filippo Nestola

Szűcs Boglárka                            Efstathios Tzouvaras

     Nem én voltam...

Díszlet- és jelmeztervező: Juhász Katalin

Világítástervező: Verebélyi István

Vetítés: Hajdufi Péter

Zene: Melis László – Henoch apokalipszise

Koreográfus asszisztens: Fűzi Attila

Ügyelő: Fűzi Attila

Rendező-koreográfus: Kozma Attila

     Tiltott ösvények

Látványkoncepció: Garrett Smith

Jelmeztervező: Monica Guerra

Világítástervező: Toni Tucci

Zene: montázs

Koreográfus asszisztens: Fűzi Attila

Ügyelő: Fűzi Attila

Rendező-koreográfus: Garrett Smith

Hirdetés