A legendával ellentétben a macis méz nem magyar találmány.

Ettől eltekintve számos mézes innováció kötődik a magyarokhoz, melyek közül többet is a magyar méhészet úttörőjének, Boczonádi Szabó Imrének köszönhetünk – Izraelben pedig már mesterséges intelligencia által vezérelt kaptárakat is használnak. Az idén 125 éves Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának munkatársai összegyűjtötték az elmúlt több, mint tizenkét évtized legérdekesebb találmányait, amelyeket az egyik legősibb édesítőszerrel, a mézzel kapcsolatban jegyeztek be a hivatalba.

A méz nem csak a medvék, de az ember egyik legősibb élelmiszere is, olyannyira, hogy kutatók több ezeréves nyomokat is találtak arra vonatkozóan, miszerint már jóval az időszámításunk előtt is gyűjtöttük a mézet. Az istenek eledeleként emlegetett élelemnek köztudottan számtalan jótékony hatása van, többek közt ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag. Ugyanakkor a klímaváltozás a méztermést is súlyosan érinti, ezért egyre inkább luxustermékké válhat. A tél közeledtével egyre több mézet emelünk le az áruházak polcairól, de vajon tudjuk-e hányféle különböző eljárást alkalmaznak a méhészek a méz kinyerésére, vagy mi mindenre lehet felhasználni ezt a finomságot a mézeskalácson és a mézes teán kívül.  Magyarországon nem csak a fogyasztásának, de a termelésének is komoly hagyománya van, ami jó néhány szabadalmi bejegyzést eredményezett az évek alatt.

Míg a mézeskalácsot vagy a mézes puszedlit szinte mindenki ismeri, az egykori szabadalmi leírásokban ezeknél meglepőbb receptekre is lehet bukkanni az SZTNH könyvtárában. 1912 márciusában jegyeztette be például az eljárást mézestölgyfahéjszörp készítésére Lamboy Károly gyógyszerész, amelyet a légúti megbetegedések gyógyítására fejlesztett ki. „Jelen eljárással készült szörp a lépcsöveknek és léghörgőknek megbetegedése esetén fejt ki igen jótékony hatást, különösen azáltal, hogy a köhögési ingert nagymértékben csökkenti” – fogalmazott a beadványban.

A mézet azonban a cukor helyettesítésére is alkalmasnak találták az elődeink, így született meg az eljárás mindennemű gyümölcsöknek cukor nélkül, kizárólag méz használata mellett gyümölcssajtokká való előállítására, melyet Augusti Henrikné szül. Guth Paula cukrászdatulajdonosnő talált ki és adott be a hivatalba 1910-ben. „Gyümölcsöknek cukor nélkül, tisztán méz hozzáadása mellett gyümölcssajttá való előállítása mindeddig nehézségekbe ütközött, minthogy nem volt ismeretes olyan kötőanyag, mely a befőzendő gyümölcs és méz között kötésre alkalmas lett volna. Hosszas kísérleteim során sikerült egy az egészségre teljesen ártalmatlan szert, a kereskedelemben «agar-agar» néven előforduló növényi anyagot, mint olyant fölismerni, mely ezen kötést biztosan és hatásos módon eszközli”- olvasható a szabadalmi leírásban.

A mézet egyes tulajdonságai miatt más területeken is felhasználták nem csak különböző élelmiszerek és italok, mint a mézsör előállításánál, hanem például légyfogó papírok esetében is. Egy másik esetben pedig fotografikus képhártyák előállításánál, amelyet a patinás hangzású Société Anonyme des Produits Photographigues M. Y. cég nyújtott be 1902-ben. „Az eljárás lényegében abban áll, hogy az alaplemez és a fényérző réteg közé iktatott réteget képező gelatint oly anyaggal keverjük, mely a gelatinnak bizonyos képlékenységet kölcsönöz, és melyet akkor, mikor a képhártyát le akarjuk húzni, a gelatinból könnyen el lehet vonni” – foglalták össze találmányuk működési elvét.

A magyar méhészet úttörője az 1933-ban elhunyt Boczonádi Szabó Imre volt, akinek a nevét 2013 óta a róla elnevezett díj is őrzi, amelyet a magyar méhészek szemléletének formálásában, illetve tudásuk bővítésében kiemelkedő teljesítményt nyújtó szerzőknek ítélnek oda. A vándordíjat az általa kitalált kaptár 100. évfordulójának tiszteletére alapították. A kiskunfélegyházi születésű feltaláló sokoldalú emberként a méhészet iránti szenvedélye mellett színészként, dal- és zeneszerzőként is tevékenykedett. 1875-től a kolozsvári Nemzeti Színház, 1895-től 1905-ig pedig a budapesti Operaház tagja volt. A méhészkedést 1885-ben 38 évesen kezdte, de a mesterség aktív gyakorlása mellett méhészeti cikkeket, könyveket és dalokat is írt. 1904-ben megalapította a Méhészet című szaklapot, amelynek egyben szerkesztője is volt. A nevéhez fűződő legismertebb találmány az ún. Boczonádi-kaptár,  ezenkívül több védjegyet is bejegyeztetett, például a saját nevét mintázó Boczonádi feliratot is.

Számos mézhez kapcsolódó szabadalommal ellentétben a macis mézet azonban nem magyarok találták ki, annak ellenére, hogy hazánkban is széles körben forgalmazzák a mai napig. A maci formájú csomagolás szabadalmát 1957-ben egy amerikai méhész házaspár jegyeztette be. Bizonyos formájú macis mézeket azonban több magyar cég is forgalomba helyezett és több különböző maci formájú csomagolásra vagy annak részletére nyújtottak be magyar innovátorok formatervezési mintákat. A méz nem csak Magyarországon, hanem európai szinten is nagy hatással volt a feltalálókra, hiszen összesen közel 10 ezer olyan ábrás védjegy található az adatbázisokban, amelyekben méh vagy kaptár szerepel fő ábrás elemként.

Maga a mézpergetés metódusa azonban nem sokat változott az elmúlt években, úgyhogy van még mit kiaknázniuk a további innovációknak ezen a területen is. Izraelben például nemrég egy mesterséges intelligenciával támogatott okos méhkassal rukkolt elő egy startup, a Beewise. Az általuk kifejlesztett újdonság lényegében egy napenergiával működtetett konténer, amelyben a robotika, a mesterséges intelligencia, az IT, képalkotás és különféle applikációk tárháza találkozik.

Időtálló természeti kincsünk, a méz bizonyára a jövőben is számtalan magyar és külföldi innováció ihletője lesz, addig azonban érdemes megkóstolni a mézestölgyfahéjszörpöt!