A Rózsavölgyi Szalon bemutatója – Ujj Mészáros Károly rendezése.

A mai hatvanasok előtt még ott az élet. Ezt vallja a házaspár, Hazel és Bill is. Nukleáris mérnökök. Vidéki házukban jógáznak, kertészkednek, egészségesen étkeznek. Szövögetik a jövővel kapcsolatos terveiket. Mintha tényleg minden a legnagyobb rendben lenne. Egy nap beállít hozzájuk egykori kolléganőjük, Rose. Hosszú ideje nem látták. Hajdan együtt dolgoztak a közeli atomerőműben. Kezdetben barátinak tűnik a látogatás, de csakhamar minden megváltozik. Egy lazának induló látogatásból egy rendkívüli helyzet lesz, egy rendkívüli bocsánatkérés gesztusa korábbi hibákért. Egy monumentális játszma végén Hazel és Bill életük legnehezebb döntésére készülnek.

Lucy Kirkwood 2016-os darabja az írónőt rögtön az egyik legkeresettebb színpadi szerzővé tette; a The Guardian az évszázad legjelentősebb drámái közé sorolta a Gyerekeket, amely megrázó vízió arról, hogy miután a huszadik század során az egymást követő, ambiciózus generációk kizsákmányolták a környezetet, a következő évtizedekben a jövő nemzedékei lesznek kénytelenek megfizetni ennek az árát. Kirkwood páratlanul izgalmas darabot írt: csupa élet, csupa humor, miközben a három hétköznapi hős története mélyen megrendítő, szívbe markoló is. „A Rózsavölgyi Szalon társalapítója az országos Zöld Színház Projektnek. Mi is valljuk: a színháznak élen kell járnia jelentős közösségi ügyek elindításában, segíthet a környezettudatos szemlélet terjesztésében minél szélesebb körben.”

Szereplők: Egri Márta (Hazel), Kiss Mari (Rose), Hegedűs D. Géza (Bill)

   Fordította: Baráthy György

   Látványtervező: Enyvvári Péter

   Jelmeztervező: Kárpáti Enikő

   Rendező: Ujj Mészáros Károly

Ujj Mészáros Károly rendező:

„Lucy Kirkwood darabja voltaképpen egy szerelmi háromszög és az atomenergia »robbanékony elegye«. Három fizikus, nukleáris mérnök – Hazel, Rose, Bill – bonyolult magánéleti kapcsolata bomlik ki a darabban, akik úgy élnek együtt a régi, negyven évvel ezelőtti sérelmeikkel, hibáikkal, megkérdőjelezett döntéseikkel, mintha még mindig gyerekek volnának. Miközben mindennek a hátterében egy környezeti katasztrófa zajlik. Izgalmas, klasszul megírt, érzelemdús, megrázó, ugyanakkor humoros is a darab.

Egri Márta, Kiss Mari, Hegedűs D. Géza olyan régóta ismerik egymást, mint a Gyerekek karakterei. De így, hárman eddig még nem játszottak együtt. Elképesztően nagy élmény velük dolgozni, egészen különleges az, hogy mennyi türelem, mennyi odafigyelés, mennyi jóféle energia van a próbákon. Nagyon-nagyon jó hangulatú ez a próbafolyamat. Úgy érzem, erős, szívet melengető, szép előadás lesz rengeteg emberséggel.”

Egri Márta, aki Hazelt alakítja:

„Marival még sosem dolgoztunk együtt. Találkoztunk itt-ott-amott, tudtam, hogy nagyon hasonló a gondolkodásunk, szót értünk egy pillanat alatt. Géza a húgom osztálytársa volt, már főiskolás korában is láttam vizsgaelőadásokban, aztán a pályánk elején a Vígszínházban játszottunk együtt két előadásban, a Jó estét nyár, jó estét szerelemben és Az ifjú W. újabb szenvedéseiben. Jó érzés velük lenni. Másrészt Ujj Mészáros Károly szereposztása telitalálat. Nem akarom előre elmesélni a darabot, de azt azért megemlítem: amikor először olvastam, rögtön feltűnt, mennyire fedik egymást a figurák és a színészek. Hazel alakját mintha csak rólam mintázta volna a szerző. És nem sűrűn fordul elő az ember életében ilyesmi.”

Kiss Mari, aki Rose-t játssza:

„Engem már az örömmel tölt el, hogy itt lehetek, a Rózsavölgyi Szalonban. Valahogy mindig vágytam arra, hogy itt játszhassak. Izgalmas előadások mennek, nagyon jó színészek lépnek fel, az egész helynek van egy bája, kedvessége, a térnek pedig intimitása. Amikor először olvastam a Gyerekeket, azt éreztem, sikeres előadás lehet belőle. És örültem a kollégáimnak, akikkel együtt lehetek, akiket nagyon értékelek. Ujj Mészáros Károllyal, a rendezőnkkel eddig nem találkoztam, kíváncsi voltam rá. Inspiratív személyiség, finomlelkű ember. Találóan vannak kiosztva a szerepek. Nagyon valóságossá, élővé teszi számomra az előadást a felelősségvállalás kérdése: eljöhet-e az ember életében az a pont, amikor esetleg önmagát is föláldozza másokért, amikor lemond saját magáról. Nagyon szép az e körüli építmény a darabban. Ez a három ember – Hazel, Rose, Bill – egyébként magánéletileg is össze van kötve. Annak idején, csaknem negyven éve, egy munkahelyen dolgoztak, az ifjúságuk is összevarrta őket. Miként – azt gondolom – nagyon sokunkat erre a korra. Erős emlékek élnek bennem is akár a kedves kollégáimról, Mártiról, Gézáról, akikkel közös volt az ifjúságunk. Visszahozza ez a darab a főiskolás éveinket, a pályakezdést, és ez eléggé megérint minket próba közben.”

Hegedűs D. Géza, aki Billt formálja meg:

„A Gyerekek fölkavaró, szívbe markoló, nagyon sok mindent magába integráló dráma. Tiszta szívemből örülök, hogy két olyan megkerülhetetlen művésznővel dolgozhatok együtt, mint Egri Márta és Kiss Mari, akikkel egy időben jártunk a főiskolára. Csodálatos, hogy Ujj Mészáros Károly rendező összehozott minket, aki egy különleges gondolkodású és szemléletű rendező, engem személy szerint is kíváncsivá tett.

Márti Vámos László osztályába járt, Mari Békés Andráséba, én Horvai Istvánéba. Marival évfolyamtársak is voltunk. Márti kicsivel járt fölöttünk, a Vígszínházban gyakornokoskodtunk mindketten, partnerek is lehettünk ott a színpadon. Például Márti volt a szerelmem Ulrich Plenzdorf Az ifjú W. újabb szenvedései című darabjában, amelynek a címszerepét játszottam Marton László rendezésében. Szintén a pályám elején készült egy háromrészes tévéfilm, a Kísértés, Esztergályos Károly rendezte, abban pedig Mari volt a szerelmem. Hármunk pályája kezdetben egybefonódott. S bár a sors aztán szétszórt minket, azért tudtunk egymásról, ki mit csinál. Nagyszerű munkafolyamat zajlik a Rózsavölgyi Szalonban köszönhetően Ujj Mészáros Károlynak is, nem beszélve arról, hogy két ilyen fantasztikus színésznő partnere lehetek az előadásban. Márta a feleségemet játssza, Mari pedig egy olyan régi kollégánkat, aki valamikor része volt az életünknek. Elkeveredett, ám 38 év után ismét megjelenik nálunk. Ez a visszatérés rendkívül fontos pillanata a darabnak és indukálója az egész történetnek.”