Ünnepélyes istentisztelet keretében október 15-én felszentelték a Skanzen Erdély Épületegyüttes Nyárádgálfalvi unitárius templomát.

A ceremóniát Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke celebrálta. A szertartás előtt köszöntőt mondott dr. Vitályos Eszter miniszterhelyettes asszony, dr. Cseri Miklós, a Skanzen főigazgatója, Elekes Botond, a Magyar Unitárius Egyházkerület főgondnoka, Fazekas Lajos Levente, a Magyar Unitárius Egyházkör esperese, Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. 

2022 májusban adták át a Skanzen Erdély épületegyüttesének első kiállítási egységét, amelynek központi szakrális épülete a romániai Maros megyéből, Nyárádgálfalváról származó unitárius templom. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kiállításai már otthont adnak különböző felekezetek épületeinek. Római katolikus, görögkatolikus és református templom is található a Múzeumban, amelyek különlegessége, hogy felszentelt helyek, melyeken istentiszteletet, keresztelőt, esküvőt is tarthatnak. Az Erdély épületegyüttes központi szakrális épületének unitárius templomot választott a Skanzen, hiszen az unitárius vallásnak különleges szerepe van Erdély történetében. Az unitárius az egyetlen magyar alapítású vallás, amely a 16. századi Erdélyben született meg. Az 1568. évi tordai országgyűlés Európában elsőként foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot. Innen számítjuk az unitárius vallás születését, ami az 1571. évi marosvásárhelyi országgyűlés végzése révén került a római katolikus, a lutheránus és a református mellett a törvényesen bevett vallások közé.  Elnevezése a latin unus, ’egy’ szóból ered, mert az unitárius egyház elvetette a Szentháromságról és Krisztus istenségéről szóló egyházi tanítást.

Jelen pillanatban Erdélyben és Magyarországon 70 ezer ember vallja magát unitáriusnak. Nagy többségük Erdélyben lakik, és azok is, akik Magyarországon élnek, sokszor erdélyi gyökerekkel rendelkeznek. A Múzeum és a Magyar Unitárius Egyház megállapodást kötött a templom további hasznosítására. Az unitárius közösség szertartásainak helyszínéül is szolgálhat a Skanzen Nyárádgálfalvi temploma.

A Nyárádgálfalvi templom

A ma is álló nyárádgálfalvi unitárius templomot 1757-ben Szentiványi Zsigmond földbirtokos költségén építették. Mivel az ellenreformáció időszakában királyi engedély nélkül emelték az épületet, azt Mária Terézia bezáratta, és csak 1772-ben engedélyezték a kinyitását. Ezután készült el a berendezése, amelynek emlékét őrzi a keleti karzaton, a kazettás mennyezeten és a szószékkoronán az 1773-as évszám. A templom tere az unitárius templomok berendezésének puritán egyszerűségét mutatja, megcsodálhatjuk a szószék és úrasztala mellett a már említett szószékkoronát.

Múlt és jelen találkozik a Skanzen Erdély kiállításegyüttes ezen szakrális épületében. Az unitárius vallással és történetével a templom kőkerítésének kiállítása ismerteti meg a látogatókat. A templom belső terében a rendszerváltás előtti Románia falurendezési tervének, a falurombolásnak mementóit mutatja be a múzeum, amelyet a templomtér vizuális látványvilága, az érzelmekre ható térinstalláció idéz meg és erősít fel.

A szakrális épületek a közösség vallásgyakorlatának központi helyszínei, de kisebbségi létben a nemzeti identitás megtartásában is fontos szerepet töltenek be. Lerombolásuk a közösségek széteséséhez vezet. A Ceauşescu diktatúra idején Bözödújfalu (Bezidu Nou) esett a falurombolás áldozatául, a település helyén víztározót létesítettek, római katolikus temploma víz alá került. A templomok pusztulása kifejezheti az azt éltető közösség szétszóródását, felmorzsolódását, mint ahogy ez az erdélyi szórványmagyarság vagy a szászok templomai esetében jelenleg is zajlik.

A kisebbségi lét jelképeként a Skanzen Nyárádgálfalvi templomában látható egy 95x173cm-es nemzeti színű zászló, amelyet a nyárádgálfalvi unitárius közösség adományozott a Skanzennek. Az egykor Nagy Dénes bíró tulajdonában lévő zászlót - amelyhez elmondások alapján egy spirálos-trikolor mintájú rúd is tartozott - a besorozott katonák szekerére tűzték. 1945 után rejtegetni kellett, 1989-ben került elő az orgona mélyéről. A leszármazott Nagy Árpád tulajdonában levő ereklyét az unitárius közösség adományozta a Skanzennek.

A közösségi összetartozás és sokszínűség másik szép példája az Erdély épületegyüttes kiskedei kultúrházában található. Százhúsz hímzett háromszögből áll az a vándorabrosz, amit az unitárius egyház egyik társadalmi szervezetének, az Unitárius Nők Országos Szövetségének (UNOSZ) tagjai varrtak. Az unitárius valláson belül a 20. század elejétől fontos szerepet betöltő, a rendszerváltás után újjáéledő szövetség abrosza mindig oda vándorol, ahol abban az évben a nőszövetségek találkozóját szervezik. Hosszú évek alatt egy megközelítőleg százhúsz háromszögből álló terítővé nőtt az egyletek által varrt és hímzett vándorabrosz. Ennek másolatát készítette el a Skanzen számára a székelyudvarhelyi Belvárosi Unitárius Egyházközség varróköre.