Először jelenik meg ez a Hemingway-szöveg magyarul

Exluzív, eddig magyarul még soha publikált novella jelent meg Hemingwaytől a Magazin21-ben, a 21. Század Kiadó kiadványában.

A világhírű író szövege Totth Benedek fordításában látott napvilágot.

Ernest Hemingway A boldogság hajszolása című novellája most olvasható először magyarul. A szöveget két éve adta közre a New Yorker magazin, az író unokájával, Seán Hemingwayjel készült beszélgetés kíséretében, amelyből kiderül, hogy az eredeti gépirat a bostoni John F. Kennedy Könyvtár és Múzeum Hemingway-gyűjteményében található, és egyike azon kevés Hemingway-novellának, amelyek a szerző életében nem jelentek meg. Seán Az öreg halász és a tenger új kiadásának előkészítése során bukkant rá, és valószínűnek tartja, hogy a szöveget egy 1933 nyarán tett horgászkirándulás ihlette, de pontos keletkezési időpontja nem határolható be, Ernest Hemingway 1936 és 1956 között bármikor megírhatta. (Ez utóbbi év Az öreg halász és a tenger filmre alkalmazásának ideje.) Hemingway nem adott címet a történetnek, a jelenlegi címet az író fia, Patrick – Seán nagybátyja – választotta, Hemingway magyarul Afrikai vadásznapló címmel megjelent művének negyedik, egyben utolsó fejezetcímét átemelve.

Az irodalmi ritkaságnak számító Hemingway-novella a Magazin21-ben jelenik meg, mely a kiadó webshopjában való vásárlásokhoz jár. A magazinban található még interjú a kiadó külföldi és magyar szerzőivel, Bridget Collinsszal, Maksai Kingával, Kégl Ágnessel, Györffy Kingával, Fábián Rékával, Haász Jánossal, Maros Andrással, Kordos Szabolccsal, további exkluzív részletek olvashatóak benne, mint Rényi Ádám eddig meg nem jelent novellája, illetve irodalmi elemzések, kedvcsináló cikkek, részletek karácsonyi újdonságokból, a Hosszúlépés a körúton túl c. és a Downton Abbey Ötórai Tea Szakácskönyv c. albumokból. A Magazin21 elérhető a Sas utca 15-ben található BookUp könyvesboltban is.

     Ernest Hemingway: A boldogság hajszolása

     – részlet –

Úgy terveztük, hogy abban az évben egy hónapig a kubai partoknál fogunk marlinra horgászni. A hónap április tizedikén kezdődött, és május tizedikéig, ameddig a hajóbérlet tartott, huszonöt marlint fogtunk. Már csak annyi dolgom lett volna, hogy megvegyem az ajándékokat, amiket Key Westbe viszek, és a szükségesnél valamivel többet tankolok az Anitába a drágább kubai gázolajból, hogy elhúzhassunk végre, kijózanodjunk és hazamehessünk. De a nagy halak még mindig nem indultak el.

– Nem akarsz még egy hónapot ráhúzni, Kapitány? – kérdezte Mr. Josie. Az övé volt az Anita, amit napi tíz dollárért béreltem. A normál ár napi harmincöt lett volna. – Ha maradsz, odaadom napi kilenc dollárért.

– És honnan szerezzek annyi pénzt?

– Majd kifizeted, amikor lesz. Belotban, az öböl túloldalán a Standard Oil Company ad neked jó hitelt, aztán amikor megkapjuk a számlát, ki tudom fizetni őket az előző havi bérleti díjból. És ha rossz idő lesz, majd írsz.

– Rendben van – mondtam, és még egy hónapig horgásztunk. Addigra negyvenkét marlint fogtunk, de a nagyok továbbra sem jöttek. A Morróhoz közel volt egy sötét, erős áramlat, néha óriási rajokban úsztak el a csalihalak, és repülőhalak törtek ki a hajó orra alól, a madarak egész nap vadásztak rájuk. A hatalmas marlinok közül azonban egyet sem tudtunk megakasztani, annak ellenére, hogy fehér marlint mindennap fogtunk, és bár néha leakadtak, az egyik nap ötöt is horogra csaltam. Nagyon népszerűek voltunk a vízparton, mert minden halat leöltünk és szétosztottunk, és amikor felfelé hajóztunk a csatornán a San Fransisco-móló felé, és felhúzott marlinzászlóval elhaladtunk a Morro kastély mellett, a tömeg már rohant is a kikötőbe. A halászoktól abban az évben nyolc és tizenkét cent között lehetett venni egy font halat, a piacon ennek a duplájáért árulták. Aznap öt zászlót húztunk fel, a rendőrök pedig botokkal vágtak rendet a tömegben. Csúnya és mocskos ügy volt. De az egy csúnya és mocskos év volt a parton.

– Ezek az istenverte rendőrök elhajtják a vásárlóinkat, és lenyúlják az összes halat – mondta Mr. Josie. – A fene vigyen el – szólt oda az egyik rendőrnek, aki épp fel akart markolni egy tíz font súlyú marlindarabot.

– Nem láttam még errefelé a ronda pofádat. Hogy hívnak?

A rendőr bemutatkozott.

– Szerepel a neve a compromisokönyvben, Kapitány?

– Nem.

A compromisokönyvbe írtuk fel azoknak a nevét, akiknek megígértük, hogy kapnak a halból.

– Akkor írd fel a compromisokönyvbe, hogy jövő héten kaphat egy kis darab halat, Kapitány – mondta Mr. Josie.

– Most pedig, biztos úr, húzzon el a fenébe, és csépeljen valaki mást, ne a mi barátainkat. Volt elég dolgom a rendőrséggel életemben. Na, nyomás. Fogja a botját meg a pisztolyát, és tűnjön el a kikötőből.

Hirdetés