Kedvenc vízvezetékszerelőink visszatértek. Ismét egy hercegnőt kell megmenteni és Új karakterekkel bővül az univerzum, akiket a Nintendo játékok rajongói már jól ismerhetnek. Rosalina, Bowser Junior és ahogy azt már az előző film végén sejteni lehetett, Yoshi is színre lép.

Carlos Saura, „a spanyol filmművészet egyik utolsó klasszikusa” 91 évesen, 2023. február 10-én hunyt el Madridhoz közeli otthonában.
A spanyol mozi történetének egyik megalapozójaként ismert rendező Luis Buñuel tanítványa volt, munkássága filmes alkotók generációira volt hatással. A Cervantes Intézet ingyenes online vetítéssel adózik az emléke előtt: március 10-én a Vérnász, március 17-én a Goya Bordeaux-ban, míg március 24-én az Iberia (trailer itt) című filmjét tekinthetik meg az érdeklődők az intézet csatornáján.
Carlos Saura munkásságát a vizuális és a plasztikus határainak kutatása, kitartó feszegetése jellemzi. A mozi és a fotózás mellett a hagyományos spanyol kultúra újraértelmezése, jelenkorba való áthelyezése is a szenvedélye volt. Fotográfusként indult, az ötvenes években az országot járva fényképeken dokumentálta a spanyol polgárháború nyomait, majd Luis Buñuel tanítványaként elvégezte a madridi Filmművészeti Főiskolát. Már első nagyjátékfilmjével, A csavargókkal kijutott a Cannes-i Filmfesztiválra. A hetvenes években nemzetközileg is a legismertebb spanyol filmrendezőként tartották számon, ebben az időszakban olyan kivételes hatású művészfilmeket forgatott, mint az Anna és a farkasok, a Nevelj hollót vagy az Oscar-díjra is jelölt A mama százéves.
A nyolcvanas években a zenés-táncos filmeket újraértelmezve, a legismertebb flamenco előadókkal forgatott táncdrámákat. A sort a Vérnásszal kezdte, amit a Carmen és A bűvös szerelem követtek. Későbbi filmjei közül a Flamencót (1995) és a Tangót (1998) Oscar-díjra is jelölték. Saura alkotásait a Berlinalén és Cannes-ban is elismerték, 2002-ben Isztambulban életműdíjat kapott, majd 2004-ben az Európai Filmakadémia életműdíját is elnyerte. Folyamatosan dolgozott, a 2000-es években javarészt dokumentumfilmeket forgatott. Utolsó alkotását, a Las paredes hablan (A falak beszélnek) című képzőművészeti dokumentumfilmet február 3-án mutatták be Spanyolországban. Halála egy nappal azelőtt érte, hogy a Spanyol Filmakadémiától átvehette volna a Goya-díjat. A Cervantes Intézet egyik nagy klasszikusa, a Vérnász, a Goya életének utolsó időszakát feldolgozó Goya Bordeaux-ban, valamint a kortárs flamenco alkotók próbáit és előadásait végigkövető, Ibéria című dokumentumfilm vetítésével emlékezik a kivételes hatású filmrendezőre.
A filmek minden szombaton 20 órától 48 órán keresztül érhetőek el a Cervantes Intézet vimeo csatornáján.
























