Kiállítás a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban.

Benkő Imre alkotói attitűdje rendszerint olyan fotósorozatok létrehozásában csúcsosodik ki, amelyek éveket, illetve nem ritka esetben évtizedeket ölelnek fel. Képei mindvégig egy vizuális nyelven közvetítik mondanivalójukat, rögtön felismerhető bennük az a csak Benkő Imrére jellemző perspektívahasználat vagy látószögválasztás, mely az ő érzékeny és humorral fűszerezett szemléletmódjából fakad. Ezen túlmenően egy olyan alkotói szemléletmódot hordoznak fotográfiái, melyek André Kertésztől datálhatóan honosodtak meg a fotótörténetben, ez pedig a humanista fotográfia, mely később elsősorban a francia fotóművészek munkáiban vált vezérlő elvként beágyazva életművükbe. Az idén 80 éves fotográfus a Városligetben fényképezett 50 alkotásával mutatja be Budapest 150 évének egy apró szeletét a Mai Manó Házban.

Benkő Imre (1943, Kispest) alkotói attitűdje rendszerint olyan fotósorozatok létrehozásában csúcsosodik ki, amelyek éveket, illetve nem ritka esetben évtizedeket ölelnek fel. Az Ózdon vagy éppen a Sziget fesztiválon készített sorozatai megmutatják ezt a szívósságot. Képei azonban mindvégig egy vizuális nyelven közvetítik mondanivalójukat, s rögtön felismerhető bennük az a csak Benkő Imrére jellemző perspektívahasználat vagy látószögválasztás, mely az ő érzékeny és humorral fűszerezett szemléletmódjából fakad. Ugyanakkor ezen túlmenően egy olyan alkotói szemléletmódot hordoznak fotográfiái, melyek André Kertésztől datálhatóan honosodtak meg a fotótörténetben, ez pedig a humanista fotográfia, mely később elsősorban a francia fotóművészek munkáiban vált vezérlő elvként beágyazva életművükbe.

Az idén 80 éves fotográfus a Városligetben fényképezett 50 alkotásával mutatja be Budapest 150 évének egy apró szeletét. Az 1969-ben elkezdett fotósorozat szinte minden évben bővült egy-egy alkotással. Benkő Imre otthonosan érzi magát azokban a szituációkban, melyek által a városban élő kisemberek sorsát mutathatja be láthatatlan módon, hiszen párját ritkítóan megvan benne az a szakmai alázat és az emberekhez való érzékeny megközelítés, mely során képein az átlagemberek válnak főhőssé. A tárlat egyik kiemelt érdekessége, hogy az alkotótól eddig kiállításon még nem láthattunk színes felvételeket. Ezek a felvételek a magyar kortárs fotótörténet ritka darabjai, és ebben az évben kapcsolódnak a 150 éves Budapest történetéhez is.

Benkő Imre húszéves korában kezdett ismerkedni a fényképezéssel, elvégezte a MÚOSZ újságíró iskola fotóriporter szakát.1975 és 1978-ban aranyérmet nyer a World Press Photo pályázaton. 1992-ben az ózdi kohászat leépülését megörökítő sorozatával elnyerte a W. Eugene Smith (New York) ösztöndíját. 1968–1986-ig Magyar Távirati Iroda: az MTI-Fotó munkatársa, majd a Képes 7 és az Európa Magazin fotográfus-főmunkatársa. 1991 és 2008 között fotóit külföldön a párizsi Wostok Press fotóügynökség képviselte. 1988 óta különböző ösztöndíjakkal (Kassák Lajos Művészeti Ösztöndíj, Budapest Fotográfiai Ösztöndíj, André Kertész és Hungart-ösztöndíj) alkotott, utazott a világ számos országába, ahol érdeklődése az emberekre, a társadalmi és szociális struktúrákra irányult. Egyéni kiállításainak száma meghaladja a hetvenet, alkotásaival több száz csoportos bemutatón szerepelt a világ különböző tájain. Számos jelentős közgyűjtemény, galéria és magángyűjtő őrzi a műveit.

„Fotográfusként a való világ vizuális értelmezése, az ember és környezetének sajátos dokumentatív ábrázolása érdekel. Az emberi létezés stációit kutatom, a valóságon átszűrt élményeimet képekbe, fotóesszékbe fogalmazom, szubjektív korlenyomatokat készítek.”

Kurátor: Baki Péter

A kiállítást  Molnár Zoltán fotográfus nyitotta meg.

Megtekinthető 2023. október 1-ig.

További információ itt.

(a mellékelt kép Benkő Imre - Vidámpark. Budapest, 1987)