Versenyfutás az idővel – két rab tanúvallomása magyarok ezreinek életét mentette meg.

     „Döbbenetes élettörténet az auschwitzi haláltáborból: Mordowicz ritka megmenekülésének története révén fogalmat alkothatunk a Holocaust felmérhetetlen, szörnyű tragédiájáról.” — David I. Kertzer, a Brown Egyetem antropológiaprofesszora, The Pope and Mussolini című Pulitzer-díjas könyv szerzője.

     „Fred Bleakley hosszas kutatások után leírja az igazságot ebben a mai napig igen megosztó történetben. Hihetetlenül érdekes munka.” — Dr. Tibori-Szabó Zoltán, holokauszt-kutató, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem oktatója.

Nagyon keveseknek sikerült megszökni a haláltáborokból, hogy beszámolhassanak róla, valójában mi is történt ott. Így sokáig a külföld, vagyis a nyugati vezetők is csak mendemondákra épülő hírek alapján tudták elképzelni a náci megsemmisítő gépezet működését. Ezért nagy jelentőségű, hogy két rabnak 1944 júniusában sikerült a lehetetlen: Cesłav Mordowicz és Arnošt Rosin ugyan majdnem belepusztult a szökésbe, de kijutott Auschwitzból. A tömeggyilkosságokról tett tanúvallomásuk Magyarország szempontjából kiemelt jelentőségű volt: amint megtudták a nyugati vezetők, mi zajlik a táborokban, és ott mennyi magyar pusztul el, nyomást gyakoroltak a hazai politikai elitre. Így az addig bizonytalankodó magyar vezetés végül visszafordított több mint kétszázezer deportálásra küldött zsidót. A két auschwitzi hős vallomása tehát rengeteg ember életét mentette meg. Az általuk szolgáltatott információk pedig később is hasznosnak bizonyultak a nürnbergi perek során, amikor náci vezetőket állítottak bíróság elé. Az Auschwitz-jegyzőkönyv megkerülhetetlen alapmű a holokausztirodalomban, és fontos olvasmány már csak azért is, mert idén lesz 80 éve, hogy elkezdődtek a deportálások és a holokauszt.

     „A háború legkoncentráltabb és legmódszeresebb deportálási és emberirtó programja volt, egy negyvenhat napon át tökéletes olajozottsággal működő mészárszék”. (Idézet a kötetből)

„Néhány órán múlt, hogy Budapest belvárosából is összegyűjtsék és Auschwitzba deportálják őket. Česlav Mordowicz katalizátorszerepet töltött be ennek megakadályozásában. A jelen kötet Mordowicz története: a háború kezdetétől, a gettóban leélt élettől és az auschwitzi másfél évtől kezdve a gyötrelmes szökésen és az üldözők kicselezésének ravasz módszerein keresztül, míg végül mégis elfogták, hogy aztán rémálomba illőn visszahurcolják Auschwitzba. S egyúttal Mordowicz eltökéltségének története is, hogy elbeszélje Auschwitz borzalmait. Az ő és társa vallomása megerősítette a két korábbi sikeres auschwitzi szökésről szóló vérfagyasztó beszámolókat.” Fred Bleakley dokumentumregénye olvasmányos formában dolgozza fel a tényeket. A tényeket azzal kapcsolatban, hogyan menekült meg 200 ezer magyar zsidó, egy lengyel és egy szlovák zsidó heroikus küzdelmű szökésének, és a történelmet megváltoztató vallomásának köszönhetően.

     „Auschwitzot eredetileg nem halálgyárnak tervezték. Lengyelország megszállása után a Harmadik Birodalom nagyszabású fejlesztési projekttel állt elő, amelynek új farmok, öntödék, bányák és gyárak is részét képezték volna az ország mintegy 60 négyzetkilométernyi területén. E komplexum helyszínéül jelölték ki a németek Auschwitzot (lengyelül Oświęcim), a tizenkét ezres lélekszámú, ötszáz éves települést, melynek vasúti csomópontjába Berlinből, Bécsből, Varsóból és további központokból is közvetlenül futottak be vonatok. Az eredeti, Auschwitz I. tábort egy korábbi lengyel katonai támaszpont helyén állították fel 1940 tavaszán, és huszonkét téglaépületből állt, ahová politikai és köztörvényes elítélteket zsúfoltak össze egy nem egészen 200 × 300 méteres területen. Az SS vezetése ezután fogott hozzá a jóval nagyobb (1600 × 500 méter kiterjedésű) II. számú tábor építéséhez az alig két kilométerre fekvő Brzezinka tőszomszédságában, melyet a falu német neve alapján Birkenaunak neveztek el.” (Idézet a kötetből)

   Adolf Eichmann több százezer magyar zsidót küldött gázkamrába – a budapesti zsidóság egy részét az Auschwitzból megszökött szemtanúk vallomása mentette meg. A nácik terve működésbe lépett: meg akarták semmisíteni a még megmaradt magyarországi zsidóságot. Cesłav Mordowicz és Arnošt Rosin rabok voltak Auschwitzban. Majdnem megfulladtak egy föld alatti bunkerben, de sikerült elmenekülniük, és elmondták a zsidó vezetőknek, mit láttak. 1944. június elején tett vallomásuk alátámasztotta, amiről korábban is hallani lehetett, de szinte senki nem hitte el: hogy Auschwitzban tömeggyilkosság zajlik, embereket gázosítanak el, és hogy a táborba nap mint nap ezrével érkező magyarokra ugyanez a sors vár.  Mordowicz és Rosin vallomása jelentette a szikrát, hogy a hónapokon át tétovázó magyar politikai vezetés végre cselekedni próbáljon – alig néhány órával azelőtt, hogy további több mint kétszázezer zsidót deportáltak volna Budapestről. (Fülszöveg)

     „Senki sem tudja biztosan, hogy Horthy miért szállt szembe a németek zsidó népirtási követeléseivel, és miért épp akkor, amikor. Ezt maga a kormányzó sem árulta el az emlékirataiban, habár számottevő bizonyíték mutat arra, hogy mindinkább zavarta az 1944. áprilisi és májusi négy szökevény auschwitzi hírei által kiváltott nemzetközi nyomás. Hogy lehet hát, hogy a prominens történészek is jórészt feldolgozatlanul hagyták Česlav és Arnošt jelentését?” (Idézet a kötetből)

Fred R. Bleakley író, nyugalmazott újságíró, korábban a Business Weeknél, az Institutional Investornél, a New York Timesnál és a Wall Street Journalnél dolgozott. Az Auschwitz-jegyzőkönyvek témájába azután ásta bele magát, hogy a Wall Street Journal számára interjút kellett készítenie Cesłav Mordowiczcsal. Maine-ben él feleségével. (21. Század Kiadó)