Garcia Lorca drámája: az esküvő után, a menyasszonytánc előtt megszökik az újdonsült feleség  - nevezzük így - a volt vőlegényével. Az éjszakában a férj és a volt vőlegény találkozásakor előkerülnek a kések, amelyek mindkettőjük számára elhozza a halált. 

Hogy így alakulnak a dolgok, annak gyökere mélyen a múltban, illetve a megkövesedett szokásokban rejtőzik. A megjelenített környezetben a sérelmek soha el nem felejtődnek, azokat az idők végezetéig meg kell bosszulni. Mint valami átkot cipelik az utódok az őseik bűneit.

Ha lecsupaszítjuk a történetet, az alapprobléma az, hogy miért nem házasodott össze a menyasszony és a volt vőlegény, ha még a szakítás után 4-5 évvel is erősen vonzódnak egymáshoz? Ez azonban senkit sem érdekel. Az, hogy ők megszöknek - tulajdonképpen csak jó ürügy arra, hogy a mélyben ott lappangó örök sérelmeket a rokonságból előhozza, új bűnöst vagy bűnösöket kreáljon és őket egy újabb bűnbe hajszolja bele.

Lorca alig mond, mondat valamit a szereplőkről, nagyon oda kell figyelni, félmondatokban rejtőznek a tények, amelyekből kirakhatunk ok-okozati összefüggéseket, régi és mostani történéseket. Lorca sejtet: a szövegbe beékelt énekek, versek, illetve azok hangulata, értelmezése szerves része a drámának. És valahogy itt van a probléma: ki érti manapság ezeket? Talán túlságosan egyedi, talán túlságosan is lorcai, spanyol – vagy bármilyennek is nevezhető, de nem XXI. századi magyar szöveggel, szimbólumrendszerrel van dolgunk: kések, lovak, hold, és a vér az elfolyó, a földbe beivódó … mindez homályos, misztikus mondatokban versbe szedve.

Itt jön egy rendezői ötlet: a homályos, misztikus mondatok helyett legyen flamenco! A flamenco dinamikus mozgás, drámaiság. Nem kell és nem is lehet mindent szavakkal elmondani. A zene, a tánc remekül érzékelteti azt az elfojtott érzelmekkel teli légkört, ami a menyasszony és Leonardo (a volt vőlegény) között van – de azt a mélyben lappangó bosszúvágyas légkört is, amely a násznépet átitatja.

Vérnász

Vérnász: andalúz szerelem? Igen, de a vér értelmetlen kiontásának drámai története is.

Miért nézzük meg a Vérnászt a József Attila Színházban? Mert egy érdekes, flamencóval kombinált színházi előadást láthatunk, s ekkor még nem beszéltünk a színházban megjelenő/felkelő hatalmas Holdról, avagy arról sem, hogy a néző egyszer fel lesz kérve, hogy fáradjon fel a színpadra … és ott, mintha csak mi is a násznép részei volnánk, szinte belecseppenünk az eseményekbe  …. ezek még a grátiszok. Érdekes előadás.