Egy tisztességes pápaválasztós film. Majdnem végig. Ugyanis sokan úgy fogják érezni a sztori utolsó csavarja után, hogy mégsem annyira tisztességes ez a film. Ennél konkrétabbat nem lehet mondani anélkül, hogy valamit el ne szpojlerezzünk a történetből.
A cím alapján nem hiába asszociálunk a vallásra, történetünk során valóban szemtanúi lehetünk egy új időszámítás kezdetének.
Hogy mikortól datáljuk ezt az új időt, pontosan nem derül ki, valamikor a nem túl távoli jövőben járunk 2017 után, nagy valószínűséggel a 2020-as évek végén.
A helyzet finoman szólva sem túl rózsás, sőt egyenesen tragikus, hogy stílusosan fejezzem ki magam: disztópikus. Föld nevű bolygónkat – de legalábbis annak keletebbre eső féltekéjét – elhagyta minden jó, a szótárból úgy tűnik, törlődött még a remény kifejezés is; szegénység és éhezés tombol, anarchikus és totalitárius elemek váltogatják egymást mindenütt, egyébként meg farkastörvények uralkodnak.
Bingó! Ismét egy poszt-apokaliptikus alapfelállással van dolgunk, ahol az már nem derül ki egyértelműen, mi is váltotta ki ezt a siralmas állapotot, egy világméretű háború, tömegpusztító fegyverek, természeti katasztrófa, járvány, esetleg ezek vegyesen, és nem ez az egyedüli pont, ahol nem viszik túlzásba a fejtegetést.
A főszereplő monológjával csöppenünk a cselekmény sűrűjébe, a zsoldos Toorop (Vin Diesel) pénzért és új személyazonosságáért cserébe elvállja, hogy Aurorát (Mélanie Thierry) Oroszországból Amerikába kíséri. Elsőre nem is sejti, hogy a gyönyörű fiatal nő egy mesterségesen előállított, géntechnológiával tökéletesített gazdatest, egy produktum, melynek segítségével egy nagyhatalmú cég gazdasági vezetője – és egyben legfőbb papi méltóság – kívánja céljait megvalósítani és érdekeit érvényesíteni. Megfáradt katonánk majdhogynem a sztori végén kapja arcába a teljes igazságot és tudatosul feladatának valódi súlyával, ahol mi már csak annyit tudunk hozzáfűzni az instant fejleményekhez és elhadart párbeszédekhez: na, legalább ez is magyarázatot kapott!
Ezen a ponton bukik el tulajdonképpen a másfél órás akció sci-fi a néző szemszögéből, a színfalak mögött meg talán valahol ott, hogy a francia rendezőnek és a Fox stúdiónak – mint fő befektetőnek – teljesen más elképzelései voltak a film megvalósítását illetően. Míg ez utóbbi inkább egy amerikai szájíznek megfelelő, akcióorientált adaptációt várt lehetőleg alacsony korhatár-besorolással, Mathieu Kassovitz talán több hangsúlyt szeretett volna fektetni a vallási kérdéseket feszegető alapkonfliktusra és a keményebb ábrázolásra, persze a teljes igazság meg valahol odaát van.
Úgy tűnik, a mérleg azért a Fox oldalára billent inkább. A Maurice G. Dantec regénye (Babylon Babies) alapján készült produkció semmilyen téren nem ad eléggé részletes képet világáról, ahogy a karakterek motivációt sem ismerjük meg behatóan, a filozófiai oldalt pedig végképp hanyagolták.
A hibák és a lesújtó kritikák ellenére is meg vannak azért a maga pozitívumai: főleg a film első szakaszában eltalált kellemes tempó és hangulat, az atmoszférán emelő mellékszereplők – Mark Strong és Gérard Depardieu beugrása, Michelle Yeoh erőteljes jelenléte –, valamint olyan klasszikusok külső jegyekben történő megidézése, mint például a Szárnyas fejvadász, valamennyire kárpótolhatnak minket.
6/10 pont
Babylon A.D. (Babylon A.D.) – színes, feliratos, amerikai-francia-angol sci-fi, akció, 90 perc, 2008
Rendező: Mathieu Kassovitz
Szereplők: Vin Diesel, Michelle Yeoh, Mélanie Thierry, Mark Strong, Lambert Wilson, Gérard Depardieu, Charlotte Rampling