2017. december 11. - hétfő

Kevesebb gyógyszer - a Komplementer Medicina segítségével

A San Marco Szabadegyetemen december 13-án előadó Prof. Dr. Hegyi Gabriella PhD-val beszélgettünk.

Mi a lényege a komplementer medicinának?
A KM – amerikai szóhasználata CAM (Complementary and Alternative Medicine) is elterjedt a világon – mindazon tevékenységeket magában foglalja, amelyek kívül esnek/estek az orvosi egyetemek, egészségtudományi főiskolák curriculumaiból, de az egészség megőrzésére, fenntartására és visszaszerzésére irányulók. Alkalmanként kiegészítő, de néha a hivatalos medicina helyett is alkalmazható tevékenységek szakképzett személyek kezében. Felosztásuk szerint léteznek úgynevezett teljes rendszerek, pl. hagyományos kínai orvoslás, ajurvédikus, tibeti medicina, homeopátia, antropozófikus orvoslás, technikai módszerek: osteopáthia, kiropraktika, biológiai vegyületekkel (enzimek, táplálék-kiegészítők stb.) történő kezelések, és az úgynevezett „mind-body-soul” technikák, amelyek a „test- szellem-lélek” egységén alapuló egészségmegőrzést szolgálják. Nixon kínai nyitása után alakult meg Amerikában a NICAM, kezdeti 15 millió dolláros tőkével, amely ma már évi 125 milliós éves költségvetéssel gazdálkodik.

Miért?
Mert a kutatás anyagilag igényes, és ez a terület nem az, ahol a gyógyszergyárak vagy fejlesztő cégek érdekei is megjelennek. Az Európai Unió 2010-2012 között egy olyan projektet támogat, amelyben 16 ország egyetemei vesznek részt a 27 tagországból, és amely 2012-ben arra hivatott, hogy letegyen az asztalra egy egységes tervet, összefoglalót az európai helyzetről, a tevékenységek alkalmazhatóságáról, hatásosságáról, kijelölve a jövőbeli kutatás irányát és a betegek jogait a hozzáférésre, vizsgálja a „malpractice”-t és a betegvédelmet, etikai kérdéseket is. Magyarországot a Pécsi Egyetem KM Tanszéke képviseli, ahol Magyarország eddig egyetlen ilyen nevű tanszéke működik. A konzorcium 1,5 millió eurót kapott a hároméves munkára, amely javában folyik, éppen most zajlott le egy kerekasztal-konferencia az eddigi részeredményekről tájékoztatóként a magyar kollegák részére. Első körben felmértük a jelenlegi helyzetet a különböző országokban, és igyekszünk egységes állásfoglalást, ajánlásokat kialakítani az EU részére.

Felmerül bennünk a kérdés: Ha a komplementer medicina kiegészíti a hagyományos orvoslást, miért nem lehet integrálni a kettőt és miért nem válik a kezelési protokoll részévé?
A WHO 2000-2005-ben programként ajánlotta az integratív medicina fogalmát bevezetésre, amelynek értelmében az orvos, az alkalmazó feladata annak eldöntése, hogy mikor melyik módszert részesíti előnyben, vagy akár mindkettőt beveti-e a beteg érdekében.
Sokszor főleg egészség-megőrzési vagy inkább betegségmegelőzési céllal alkalmaznak komplementer medicinát. (Gondoljunk a kínai modellre, ahol akkor nem büntették meg az orvost, ha a császár egészséges maradt.) A kérdés felvetése nagyon is időszerű, mert évek óta szerepel egyes európai és amerikai egyetemeken a fogalmak ismertetése, hogy az orvos a későbbiekben pontosabb információt tudjon adni betegének, ha az ilyen gyógymód után érdeklődik, másrészt a lakosság részéről tapasztalható hozzáférési igény is arra késztetheti az egészségügyi rendszerben tevékenykedőket, hogy pontosabb elméleti vagy akár gyakorlati ismeretet szerezzenek. A kérdés csak az, hogy hol és mit? Hiszen Magyarországon 1997 óta létezik rendelet a tevékenység gyakorlására, amely már a felhalmozódott tapasztalatok miatt is megérett egy újragondolt szigorításra, átdolgozásra a mai igényeknek megfelelően. A KM ágai gyakorlatilag a páciens panaszainak egyedi és nem protokoll szerinti kezelését igénylik, hiszen minden ember más és más, de természetesen egy-egy kórkép kezelésénél meg lehet állapítani, mikor mit és meddig lehet alkalmazni, meddig célszerű a KM, meddig együtt a konvencionálissal, illetve mikor csak az. De ehhez képzett szakemberekre van szükség és azoknak is folyamatos továbbképzésre. A szabályozás, a képzés, az engedélyek kiadása és ellenőrzése, a továbbképzési kötelezettség egysége sajnos nem valósult meg eddig maradéktalanul nálunk, ezért látható annyi sok tevékenység, amelynek színes kavalkádja nem mindig takar valós, hatékony és eredményes terápiát. De ez már a sajtó, a média felelőssége is. Ugyanakkor a konvencionális orvoslás sokszor nem ismeri el az eredményeket, nem partner a kutatásokban, ellenérdekelt is néha (paraszolvencia). Az ideális az a helyzet volna, amikor a páciensnek nem kell elfogadnia az „önnek már így kell élnie, ezzel a panasszal” sóhajtását orvosának, aki kifogyott az eszközeiből egy-egy krónikus beteg esetében, és maga küldi betegét a szakemberhez, hátha az tud segíteni. Igyekszünk az egyetemen BSc és Msc képzésekkel elősegíteni a megfelelő szakemberek nevelését, posztgraduális képzéssel pedig orvostovábbképzést végzünk. Az orvostanhallgatóknak viszont a IV. évben elméleti szinten adunk szemináriumot az elérhető KM-ágakról, azok indikációiról és ellenjavallatairól. Nagy az érdeklődés.

Hatékonyság alapján milyen sorrendet állítana fel a komplementer medicinák között?
Van, akinek egy jó szó, vagy a panaszai meghallgatása is elég ahhoz, hogy ráeszméljen a megoldásra (életmód-tanácsadás), de nem mindenkinek múlik el a fejfájása aszpirintől sem. Tehát a meghallgatásnak, gyógyító érintésnek is van szerepe ezen gyógymódok hatásosságához. Az ellenzők gyakran „placebó-hatás”-nak tulajdonítják az eredményeket, de ismerjük a placebó-kutatások eredményeit, amely szerint létezik azok mellékhatása is (hasmenés, hányás, hányinger, alvászavar, szívdobogás, sőt impotencia is előfordulhat placebóadás után). A hit és a placebó agykérgi aktivitási területe közel van egymáshoz a fMRI (funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat) alapján. A hit is szükséges a gyógyulásban és a gyógyító felé is, ezért kell hitelesnek lennie annak, aki páciensekkel foglalkozik. Higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott személyiségre van szükség, amelyet építeni, gondozni kell folyamatosan. Bár néhány európai országban sokkal előbb vezették be és szabályozták a KM-t, mint nálunk, bőséges tapasztalatokkal is bírtak alkalmazásukat illetően, nálunk 1998-ban és később 2003-ban is állást foglalt a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya a kérdésben, hogy melyek azok az ágak, amelyeket tudományosan megalapozottnak és hitelesnek talál. A hagyományos kínai orvoslás, a neurálterápia és a manuális medicina maradt abszolút elfogadható a magyar gyakorlat számára, a többi további bizonyítást igényel: homeopátia, ajurvéda, antropozófikus orvoslás, műszeres természetgyógyászati diagnosztikai módszerek, biorezonancia.
Ugyanakkor Angliában és Németországban a homeopátia, a fitoterápia elfogadottan gyakorolható ág, amelynek több kórháza is van, a brit királyi család is ezt igényli évtizedek óta. Tehát területenként más és más az elfogadottság és a megítélés. A berni orvosi egyetem most közölt egy tanulmányt, amely szerint a gyermekek felsőlégúti fertőzéseiben a megfelelően kivitelezett homeopátiás kezelés gyógyulást eredményezett és kevesebb volt a szükséges antibiotikum-felhasználás, azaz gazdasági előnye is volt a kezeléseknek a nem kívánatos mellékhatások (bélflóra, rezisztencia kialakulása) elkerülése mellett. A páciens állapotától, annak súlyosságától és a terapeuta képzettségétől, ismereteinek mélységétől is függ, hogy mit alkalmaz, és melyik módszert találja a legmegfelelőbbnek.
Ha a derékfájós betegnél a vizsgálatok gerincsérvet állapítanak meg, és nem kell sürgősen megoperálni, akkor a konzervatív terápia része lehet az akupunktúra, a neurálterápia vagy a manuális medicina és a megfelelően kivitelezett gyógytorna is a fekvés és mozdulatlanság ajánlása helyett. De lehet, hogy fitoterápiás szert is ajánl majd a gyógyító alvászavar esetében altató helyett.

A páciensek néha „utolsó mentsvárként” fordulnak a komplementer medicinához. Vannak olyan esetek, amikor azért választják a természetes gyógymódokat, mert azokat kevésbé vélik veszélyesnek? Gondolok a daganatos betegségekre, emésztési problémák megoldására, alvászavarok kiküszöbölésére.
A KM gyógymódjai csak szakavatott kezekben veszélytelenek. Gondoljunk a csontkovácsolás veszélyeire, amit hivatalosan csak orvosi diplomás végezhet nálunk. Ugyanakkor két szélsőséges álláspont létezik a maga veszélyeivel, amely szerint minden, ami természetes, az nem árt, a másik szerint pedig teljesen el kell vetni a farmakológiai szereket, mert sok a mellékhatásuk. Az igazság mindig a józan középúton baktat. A daganatos beteg kezelése team-feladat és szigorú protokollokhoz kötött, ugyanakkor a kemoterápiás kezelést követően a beteg hányingerét, szorongását, alvászavarát, félelmeit nem gyógyszerekkel is csökkenteni lehet, de csak komplementer jelleggel. Műtét helyett nem alternatíva a KM alkalmazása, ha az indikációt már felállította a szakember. Az emésztési zavarokra is vonatkozik a kivizsgálás elsődlegessége, nem lehet a candidákra hárítani a felelősséget egy gyomorfájdalmakra panaszkodónál. A modern diagnosztikai lehetőségek birtokában, korrekt diagnózissal azonban már lehet alkalmazni a nyombélfekélyes betegnél gyógyteákat, és megbeszélni az életmódváltozást, a megfelelő diétát.

A komplementer medicinával kapcsolatos visszaélések veszélyeket rejtenek, több hamis készítmény van a piacon, ami nem kellőképpen bevizsgált.
Hogyan tudják ezeket a készítményeket mihamarabb kiszűrni?

A visszaélések oka a szakmai kontroll hiánya és az állami ellenőrzés hiánya együtt. A képzés magasabb mércéje, az ellenőrzés komolyabb és szigorúbb szintje, a szakmai felügyeleti szervek, szakfelügyelet megszervezése és munkája lenne a legfontosabb, de valahogy évek óta nehéz előrelépni ebben a kérdésben, mert nagy az ellen-lobby és több érdek ütközik itt is.
Az EU szigorításokat szervez és vezet be hamarosan a gyógynövények és táplálék-kiegészítők körében is, a gyógyhatást igazolni kellene. Sokmilliós nagyságrendű a büntetés ma is a Gazdasági Versenyhivatal részéről, és gyakoriak a megkeresések a szakértések céljából. A rendeletek betartása és betartatása lenne a megoldás.

A jógát az egyik szakíró úgy definiálta, hogy “szervérzet figyelés" Ez szerepet kap a feedback technikában és az autogén tréningben is. Nyilván komoly szerepe lehet a betegségmegelőzésben. Ön szerint vannak ilyen technikák, amiket akár már az általános iskolában lehetne tanítani, akár testnevelés órán?
Természetesen az egészséges életmódot a gyermek nem felnőttkorában kell, hogy megismerje, már a várandós kismama is sokat tehet az egészséges utód születése érdekében. A terhesgondozás és az egészségtudatos életmód megismerése és elsajátítása a záloga a későbbi „well-being”nek.
Az iskolai étkeztetés fontos elem (cola és hot-dog, gyorséttermek stb. ellenében), de az otthoni minták a szabadidő eltöltésére, a nem mindig versenyszerű sportolás fontossága, a mentális egészségnevelés, a szülői ház példája mind olyan tényező, amely mintául szolgál egy gyermeknek a későbbi leképezés gyakorlatba történő átültetése miatt.

A komplementer medicinákat sokan alternatív medicinaként alkalmazzák. Van
amikor ez helyes eljárás?

A medicinának, azaz a gyógyítás művészetének nincs alternatívája. Azonban a közérzetjavítást sokszor ezekkel a módszerekkel is elérhetjük, mégpedig önmagukban is. Régen vettem észre, hogy a páciens szinte tálcán kínálja fel a panaszait, és mögöttük meg kell látni a lelki tényezőket is. Egy-egy hosszabb beszélgetéssel kideríthető, hogy az emésztőszervi panaszok mögött nem húzódik-e meg kiegyensúlyozatlan párkapcsolat, vagy szorongás, vagy depresszió. És ilyenkor – enyhébb esetekben – természetesen nem a gyógyszer felírása az elsődleges számomra sem.

Miért nem közlik a pozitív eredményeket orvosi folyóiratokban?
A szakmai folyóiratok száma nagy (közülük kb. tíz impaktfaktorral is rendelkezik), több mint húszezer közlemény olvasható KM témából jelenleg a nagy szakmai adatbázisokban. Csak meg kell keresni őket és elemezni megállapításaikat. De a szkeptikus véglet az, hogy ezeket figyelembe sem veszik. A fanatikusságnak és a szkepticizmusnak egyaránt a beteg látja a kárát, mondja a hasonló angol tanszéket vezető E. Ernst professzor. Tudniillik ha arra hallgat, hogy a KM mindent megold, akkor téves kezelést kaphat, fontos gyógymódokat mellőz, ha viszont arra hallgat, hogy a KM nem ér semmit sem, akkor nem részesülhet a kezelés adta gyógyulásban sem. Németországban már 44 éve rendezik meg évente a Medizinische Woche nevű rangos rendezvényt, amely a KM és a hagyományos orvoslás, gyógyítás szimbiózisára példa. Az idén magam is meghívott előadóként hallhattam olyan előadást, amely egyetemi oktatóktól deklarálta és igazolta egy-egy kórkép eredményesebb kezelését KM segítségével a hagyományoshoz képest, vagy a daganatos beteg enzimterápiás kiegészítő kezeléséről, ahol hosszabb volt a túlélés és az élet minősége emelkedett. Hát természetes, hogy ezeket ismernie kellene minden gyógyítónak nálunk is.

Nap mint nap sok sarlatán természetgyógyásszal, kuruzslóval, televízión keresztül gyógyító “parafenoménnal” találkozunk. Hogyan tudjuk megkülönböztetni, mi betegek, a valódi gyógyászt a csalótól?
Ma a kereskedelmi televíziókban az vesz műsoridőt, aki akar, korlátlanul és gátlástalanul el lehet kábítani mindenkit, magam is, ha el akarok borzadni, akkor rákapcsolok egy-egy ilyen adóra, és elszörnyedek. Ide vezetett a rendelet megjelenésének elodázása, a felügyeleti rendszer megteremtésének halasztása és a felelőtlen „gyógyítók” etikátlansága. A jó szakember nem jelenik meg fizetett, emeltdíjas műsorokban („nézzen a szemembe, energiát adok” stb.), őt a betegei ajánlják, és nem hirdeti magát a bulvárlapokban hihetetlen esetekkel illusztrálva, hanem dolgozik a páciensei érdekében és a betegeiért.

Ön szerint mikor érdemes a racionális és érvszerű evidenciákat figyelembe venni?
A gyógyítás tudománya tapasztalati tudomány, az Evidence Based Medicina is kb. száz éve létezik csak. De az orvosi tapasztalat, a növekvő ismeretanyag figyelemmel kísérése és a szakmai alázatosság együttesen a vezér a gyógyítónak az útján. „Nil Nocere” – Ne árts! – mondja a hippokratészi eskü. A kínai meg valahogyan így fogalmaz: mindenkinek van egy útja, egy tao-ja, amelyen végigmegy és tapasztalatokkal, bölcsességgel gazdagodik, mert „Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen (Lao Ce: Az Út és Erény könyve). Az intuíció, a megérzés, a tapasztalat és a folyamatosan megismert tudományos eredmények alakítják ki valakiben azt a mércét, amely érzékenyen megmutatja, hogy mit lehet, mit szabad és mit kell alkalmaznia egy adott beteg esetében. Ezért nem lehet a gyógyítást csak matematikai mércével, vagy biokémiai folyamatként leírni, ez művészet, ahol nagyon alázatosnak, szerénynek, de határozottnak kell lenni, és ezt a képességet folyamatosan kell fejlesztenie magában a gyógyítónak, bármilyen területen dolgozik is, ahhoz, hogy stabilan, magabiztossággal és hitelesen végezze vállalt hivatása gyakorlását.

Ön melyik ágát használja szívesen a komplementer medicinának?
Az alapképesítésem a belgyógyászat, „az orvostudomány a királynője”, majd ezt követte a foglalkozás-egészségügy és a házi orvoslási szakvizsga. Sok betegem van aktív orvosként, akik stroke utáni bénulásos maradványtünetekkel jönnek, szülési sérült gyermekekkel is foglalkozom, illetve fájdalomszindrómákkal (bizonyos fejfájások, reumatológiai betegségek), de funkcionális betegségekkel is, mint amilyenek az úgynevezett civilizációs megbetegedések. A Hagyományos Kínai Orvoslás a kedvencem. Ezen belül is az úgynevezett tartós akupunktúrás kezelést fejlesztettem ki 15 évvel ezelőtt. Először állatkísérletekben sikerült igazolni a tejtermelés fokozódását. Ilyen beavatkozások után,- ami nyilvánvalóan nem placebó- havonta csak egy alkalommal kell megjelenni az intézetünkben. A neurálterápia és a manuális medicina is a kedvenc területem. Orvos munkatársaim között van olyan is, aki neurológusként szívesen alkalmaz homeopátiát, fitoterápiát is a betegeinél.

Az ország egyik orvosegyetemének (alapítva 1367) első komplementer medicina tanszéke az Ön nevéhez fűződik, egyben tanszékvezető is. Ez óriási lépés, mik a tapasztalatai a képzésben részesülő orvos hallgatók irányában?
A tanszék feladata a IV. éves hallgatók részére ismeretek adása, hogy ne a bulvárlapokból tájékozódjanak, és ne lépjenek ki a gyógyítói életbe úgy, hogy ne halljanak ezekről a témákról. Érdeklődőek, kérdeznek, főleg a nyugat-európai diákok, akiknek angol nyelvű az oktatás. Nekik ez már természetes. A másik feladat a szakorvosok képzése, és számukra kétéves tanfolyamokkal eredményes vizsga után a licence-vizsga megadása, amelynek alapján érvényes engedélyt kapnak a tevékenységre az ÁNTSZ-től. Itt azt látom, hogy 1988 óta, amióta oktatok, nagy számban jönnek idősebb szakorvos kollégák is, vállalva a minden hónapban zajló teljes hétvégi elfoglaltságot.
A Miért? kérdésre azt felelném: mert van olyan betegem, akinek ez jó volt és meg szeretném ismerni, mert nálam is alkalmazta valaki és eredményes volt, vagy azért, hogy választ tudjon adni Kovács néninek, ha megkérdezi: Nekem ezt ajánlja, doktor úr?
A harmadik feladat a nemzetközi kapcsolatok ápolása, ebben kiemelkedő eredmény az európai uniós CAMbrella Konzorciumban való munka, valamint a kínai kormányközi kapcsolatok eredményeként a Hebei és Chengdei Orvosi Egyetemekkel való kooperációnk 2003 óta. Ebbe oktatók cseréje, közös orvosi kongresszusok szervezése (épp most tartottuk a IV. Sino–Magyar Orvosi Fórumot pécsi kiemelt rendezvényként), közös pályázatokban és kutatásokban történő munka tartozik.
Emellett gyakran utazom oktatni külföldi kollégákhoz, szeptember óta Isztambulban, Bukarestben és Brnóban, majd Prágában oktattam orvosokat hétvégeken, és már a jövő évi naptárban is gyűlnek a vállalások.

Saját értékelésem: Nincs Mások értékelései: 5 (2 szavazat)

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

plakát

Boldog születésnapot! címmel egy felvonással megtoldotta a társulat a Macskajáték november 20-ai díszelőadását, hogy a közönséggel együtt itthon köszönthesse a 75 éves Felkai Esztert.

fotó Toldi Éva

Goldoni: A régiséggyűjtő családja című műve alapján.

Bandaloop a Kálvin téren

Tizenhét napon át a feltöltődés és a kortárs művészet fővárosa volt Budapest.