Ordason a fiúk vesszőből font korbáccsal járták a lányos házakat, „megsuprikálták” a lányokat és mondták:
„Egészséges légy,
Keléses ne légy,
Ha valahová hívnak,
Friss légy!”
Színes szalagot kaptak ezért, amelyet a korbácsukra kötöttek.

Mire emlékezünk aprószentek napján (esetleg december 27-én este)?
(a Magyar Néprajzi Lexikonban olvastam):
… keresztény egyház szerint azokra a kisdedekre, akiket Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Hogy ez hány gyerek lehetett? Különböző vélemények vannak: 20 főtől egészen több ezer főig teszik a számukat.
A korbácsolás szokása kapcsolódik ehhez a naphoz. Az egyházi magyarázat szerint a fiúkat azért korbácsolják, mert a bethlehemi kisdedek halálára utalnak ezzel, a lányokat azért, hogy most a lányok szenvedjenek a fiúkért.

Az aprószentek-napi korbácsolás (suprikálás, csapulás, mustározás stb) rítusa azonban korántsem függ össze a bibliai történettel, hanem pogány termékenységvarázslás és katartikus rítusok halvány emléke, amelyet az egyház úgy erősített meg, hogy a korbácsolásra használt vesszőt felvette szentelményei közé. Az ilyen vessző vagy a belőle font korbács a betegséget hárította volna el az emberektől. Máig sem tudjuk azonban hogy az aprószentek napján szokásos korbácsolás rítusát és képzeteit (mi magyarok), az egyházi gyakorlatból, esetleg a szomszéd népektől tanultuk-e el, vagy történelmünk mélyebb rétegeibe vezet vissza. 16. sz.-i egyházi források említik a „vesszők megszentelését”, világi források pedig már a 15. sz.-ból tudósítanak a korbácsolás népi formáiról. 20. sz.-i formái: az aprószentek napját megelőző estén, általában azonban aprószentek napján a legények vagy fiúgyermekek vesszőköteggel vagy vesszőből font korbáccsal gyengén megcsapkodják a lányokat, asszonyokat szerencsekívánó mondókák kíséretében:
Aprószentek, Dávid, Dávid!
(Biharugra)
Feje se fájjon, foga se fájjon!
(Őriszentpéter)
Kelléses ne legyen ez új esztendőben!
(Kapuvár)
Kelléses ne legyen a háta!
(Dunaremete)
Ott, ahol a fiúgyermekek megkorbácsolása a szokás, ezt mondják:
Szófogadó, jó légy,
Ha lenek küldenek, főnek menj,
Ha főnek küldenek, lenek menj,
..................................................
Egészséges légy, friss légy, keléses ne légy.
(Zalaistvánd)
(Akit érdekel a téma, ajánlom Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás című művét is)