A rendszerváltás előtt a politikai hatalom volt a legnagyobb akadály a filmkészítők előtt, a fordulat után a szabadpiaci, kapitalista rendszerben, a pénz megszerzése jelentett súlyos nehézséget a rendezőknek, mára ”sikerült” a kettőt egyesíteni, a hatalom és a pénz együttes erővel gördít irdatlan akadályokat a filmszakma művelői elé.

A nem éppen érdeklődés hiánya miatt elmaradt idei filmszemle frappáns nyitánya Sára Júlia Bulvár című tévéfilmje, amelyet Görgey Gábor azonos című drámájából forgatott, és amelyet január 29-én, szombat este tűzött műsorára a Duna Televízió. A fiatal rendező szatírájában a számára legismertebb közegben, egy filmforgatás körülményei között keresi a választ a művészet feladatára, mely szerint az a belső szabadság megélésének a terepe, vagy a közönség igényeinek kiszolgálása.

A történet egy fiatal filmrendező kálváriája, melynek során egy repülő emberről szóló eredeti forgatókönyve helyett egy félreértés miatt kénytelen megrendezni a szinte követhetetlen fejleményekben bővelkedő „leprás” sztorit, mert a pénzes támogatók szerint arra harap a magyar. Gyurika próbál megfelelni e „kivételes” kihívásnak, de érzi, hogy a honi mocsárban egyre csak merül, és úgy dönt, ő inkább – szó szerint - elrepül.

A rendező a humor édes mázába csomagolja keserű piruláját, és egy feszes, jól megírt forgatókönyvben mutatja be nemcsak a filmszakma anomáliáit, de a magyar közélet már-már gyógyíthatatlannak tűnő rákfenéjét, a lojalitás mögé bújó meghunyászkodást, a pénz előtt meghajló gyáva beletörődést. A tv-film valójában közös dolgainkról és ahhoz való viszonyulásunkról szóló kiábrándító látlelet. A történet következetesen vezet végig egy folyamaton, amely során különböző viselkedési minták képviselői jelennek meg a vásznon, különböző emberi reakciók az „alkotás” mibenlétével kapcsolatban, de mivel a bulvár műfaj számára ez ismeretlen fogalom, a bekövetkező kudarc törvényszerű.

A film poénjai pontosan beletalálnak a fájó pontokba, és rendeltetésüknek megfelelően nem kímélik alanyaikat. Remek az ironikus tévéinterjú jelenet Kari Györgyivel, aki a rendezőt (Trill Zsolt) és producerét (Kern András) hallgatva elalélt hangon fuvolázik a művészi elhivatottságról. A megfelelő téma kiválasztásának esetlegességét is jól karikírozza a pályázó rendezők egy-egy mondatának egy láncra felfűzött jelenete.

Akadnak kevésbé sikerült pillanatok, amelyekben az amúgy pergő dialógusok szétesnek, és kissé gyámoltalanul lebegnek, lásd a konyhában morfondírozó értelmiségiek, vagy a pezsgőfürdőzés az Államokból hazatelepült producerrel. Ez utóbbi különben profetikus erejű, kár, hogy mégsem ütött akkorát. Mintha egy kis bátortalanság lenne a rendezőben és az operatőrben (Babos Tamás). A történések szürrealizmusa, a gunyoros szemléletmód bátrabb vizuális lehetőségeket rejt magában, mint amiben része van a nézőnek. A jövőt tekintve viszont ott van a lehetőség Sára Júliában, mert rendezői látásmódja beleillik a Gyarmathy Lívia -Böszörményi Géza rendezőpáros, vagy Bacsó Péter és Gárdos Péter egy-egy filmjével fémjelzett szatirikus társadalomábrázolásba.

Jó tett a történetnek, hogy a figurák megrajzolásában a rendező többnyire nem sztereotípiákban gondolkodott, és a típusokban is igyekezett megjeleníteni a karaktert. Trill Zsolt hiteles a számára egyre idegenebb világban toporgó hős szerepében. Kern András producerként bölcsen játszik és megóv minket a manírjaitól. Kiemelkedő Gyuricza István a film hőskorát idéző rendező alakjában, egyszerű eszközöket használ, de drámai súllyal. Egy-egy üdítő villanás a már fentebb említett Kari Györgyi játéka, Müller Júlia tenyeres-talpas dizőze vagy Vallai Péter a bárénekesbe beleremegő korrepetitora.

Csak remélhetjük, hogy hamarosan lesz folytatás. Úgy Sára Júlia munkájának, mint kortársainak, akik az utóbbi bő egy évtized során megtalálták az új magyar filmgyártásban a témáikat és a hangjukat. Nemcsak a maguk örömére.

7/10 pont

Bulvár - magyar tévéfilm, 54 perc, 2010
Rendezte: Sára Júlia
Szereplők: Gáspár Kata, Kern András, Koltai Róbert, Trill Zsolt, Scherer Péter, Bezerédi Zoltán