Amennyiben létezik első látásra szerelem, úgy hinnünk kell az első pillanatban kialakuló barátságban is. Némi verbális bemelegítő futam után, az egyik fél már biztos abban, hogy vagy vele, vagy senkivel.

Eric Toledano és Oliver Nakache közös filmje, az Életrevalók az egyik legjobb karácsonyi ajándék bármelyik embertársunknak, aki felvállal minket akár egy kocsmai fecsegésre, akár egy élet hosszú dialógusaira és csendjeire.

A francia vígjáték két főhősében csak annyi a közös, hogy francia nyelven kommunikáló férfiak. Ebben még persze nem lenne semmi különös, sőt, az sem bír hírértékkel, hogy egyikük fehér, a másik fekete, vagy, hogy egyikük mesésen gazdag, a másik pedig csak a holnapban biztos, de abban sem mindig. Az már nagyot lendít a fantázián, hogy egyikük nyaktól lefelé teljesen mozgásképtelen, míg a másik két méteres perpetuum mobile. Nos, ők találkoznak.

A rendezők egy fergeteges komédiát kerekítettek a két ember nem mindennapi találkozásából, a palotájában élő, tolókocsiba kényszerült Philippe (François Cluzet), és a szolgálatába szegődött, egyik napról a másikra tengődő Driss (Omar Sy) közös életéből.

A film nagy dobása a hozzáállásában rejlik mindahhoz a problémához, ami körül sok az előítélet, a félelem és a lemondás. A történet középpontjában a tolószékhez kötött Phillipe élete áll, akit helyzete elviselésében káprázatos jómódja és szelíd természete segítik, de keserűségét így sem tudja titkolni mindig. Ekkor lép színre Driss, akire érzi, igazán szüksége van, mert a külvárosi „gettók” világából érkező férfi irgalmatlanul kimond mindent, amiről illendőség címén mások hallgatnak. Hogyan él az, aki valójában elveszített mindent, amit a legtöbben az élettel azonosítanak? A szabad helyváltoztatás és az önfeledt fülvakaráson túl, mi van a szerelemmel, és nem csak az éterivel, de a nagyon is földi, fájó testiséggel, amikor valójában „nincs” test? Mi van a szexszel a szépséges alexandrinusokban hömpölygő verseken túl?

A poénáradat jelzi, a forgatókönyvírók figyelmét egyetlen helyzet extremitása sem kerülte el. Néha kissé túllőnek, szisszenünk fel, de a két főszereplő játéka meggyőz minket az alkotók feltétlen jó szándékáról. Valójában minden lehet komikus, ha elég bátrak vagyunk azt feltételezni, hogy többek lehetünk a ránk osztott szerepnél.

A gazdag Phillippe első körben egy dologra vágyott, hogy ne sajnálkozzanak az állapotán. Barátja részéről sajnálatból egy morzsányit sem kap. Ezzel szemben a teljes alázatot nyújtja neki annak kiszolgáltatottságában. Gondoljunk csak arra, hogy a nyaktól bénult testtel nemcsak fület vakarni képtelenség, de nehéz más intim közelségbe kerülni is a testünkkel.

A mindennapok szinte észrevétlen ténykedései bizony rendkívüli módon felértékelődnek ebben az állapotban. A humor, az irónia a legjobb ellenszere a hiábavaló önsajnálatnak. Ez az ironikus látásmód hozza össze a két tökéletesen különböző férfit, és nyit meg számukra egy addig ismeretlen, vagy régen vágyott világot. A hatás kölcsönös. Phillippe lemerészkedik a Parnasszusról, és kineveti társadalmi osztályának sznobságát, ahogyan nem fél nevetni önmagán sem. De már Driss sem tudja kivonni magát új környezetének hatása alól, ami bicepszből jövő problémamegoldó mentalitásának tesz nagyon jót.

Ahogyan egy tolókocsihoz kötött életből nincs szabadulás, úgy a periférián tengődő fiatal bevándorlók kitörési lehetőségei is minimálisak. Mindketten kiszolgáltatottak, ezért is jobban értik a másik néma segítségkérését.

A két főszereplő alakítása kiemelkedő. Kiváltképp a mozdulatlanságra ítélt férfi szerepében François Cluzet, aki ritka színész intelligenciával és a legkevesebb színészi eszközzel, mégis a leghatásosabbal, az arcával és a szemével játssza el az emberi érzelmek egész sorát. Filmbéli barátját alakító Omar Sy is képes megformálni a hebrencs kamasz lelke mélyén megbújó másikért felelős emberséget.

Jól megírt forgatókönyv, nagyszerű dialógusok, csattanós poénok és élvezetes alakítások jellemzik az Életrevalókat, amely azt mondja, az élet a válasz. A két férfi végül megtalálja saját válaszait, ráadásul itt, e röpke, földi létben.

A rendezők csak tudják, hiszen egy megtörtént esetet dolgoztak fel.

10/10 pont

Életrevalók (Intouchables) - színes, feliratos, francia vígjáték, 112 perc, 2011.

Rendezte: Eric Toledano, Olivier Nakache
Szereplők: François Cluzet (Philippe), Omar Sy (Driss)