A városban egy plakát. Érdekes üzenete van.

Fogjunk össze a cirkusz megújulásáért. Igen. A cirkusz az eredendő ősi művészet. Mindennek gyökere. A clown, aki sír és nevet és nevettet. A kötéltáncos, aki egyensúlyoz életünk elszakadni készülő fonalán és… sosem esik le.
Csodás dolog a cirkusz!
Ezt a csodát méltatott kifejezni és protestálni április 16-án, szombaton este a Fővárosi Nagycirkusz előtti téren a hatalmas ad hoc emberpiramis. Művészek, artisták, járókelők, az utca embere és a cirkusz szerelmesei gyűltek ide szép számban, hogy együtt ezzel a csodálatos gúlával ünnepeljék a Cirkusz Világnapját.
Villogtak a vakuk, forogtak a tévékamerák és mindenki boldog volt… legalábbis egy piramis erejéig. Mindenki fogta egymás kezét, mintegy jelezve, hogy összetartozunk ezen az ünnepen. Éppen úgy, ahogyan a manézs ötvözi a művészeti ágakat. A könnyet és a kacajt.

Fekete Péter, az egykori színi, most cirkuszdirektor állt a betonporond közepén és mintegy karmester vezényelte az eseményeket.
Újjé a Ligetben nagyszerű! Újjé a cirkuszban Jó!
A performance után ismét felcsendült az Atlantisz gyermekei című parádés új produkció szignálzenéje. Csodás előadás. Jöjjenek el, nézzék meg! Láthatják a valóban megújuló cirkuszművészetet. A bizalom művészetét!

Száz ember – egy piramis. Közel háromszázan gyűltek össze a cirkuszművészet ünnepén a Fővárosi Nagycirkusz épülete előtt, hogy közülük többen saját erejükből és összefogásukból felépítsenek egy hatalmas emberpiramist, nézők és művészek összefogásának jelképét. A gúlában mindenki megtalálta a helyét, az erősebbek biztos támaszként szolgáltak mozgékonyabb társaiknak, a szülők vállán gyermekük biztonsággal állhatott a magasban.

„Összefogás és együttműködés a jövő cirkuszáért!” – ez volt az idei Cirkuszi világnap üzenete, a világ minden táján ehhez kapcsolódva ünnepelték a cirkuszművészetet április 16-án. A Fővárosi Nagycirkusz előtt közel háromszázan vettek részt az ünnepen, amelyen cirkuszrajongók, artista- és társművészek egy emberpiramist építettek fel közös erőfeszítésük és munkájuk, egymásba vetett hitük és bizalmuk, kitartásuk és összetartozásuk szimbólumaként.
A kezdeményezéshez három utazó cirkusz is csatlakozott: Szegeden az Eötvös Cirkusz, Jászberényben a Magyar Klasszikus Nagycirkusz várta a cirkuszrajongókat, s a Hungária Nagycirkusz szervezésében is megépült az emberpiramis.

Csak ebből az összefogásból születhet meg a cirkuszművészet közép-európai otthona is, amely három esztendő múlva egy olyan cirkuszkomplexumként jön létre Európa szívében, mely megfelelő infrastrukturális háttere lehet a most megújuló cirkuszművészetnek, és méltóan őrzi majd a cirkuszművészeti hagyományainkat. Egy hely, ahol a klasszikus és modern cirkusz megfér egymás mellett; egy olyan közösségi tér, ahol az oktatási- és próbatermektől – a tudományos műhelyeken át – a számos előadóhelyig együtt létezhet a cirkuszi szakma valamennyi képviselője: alkotók, nézők, felhasználók, kutatók és művészek. Egy olyan látogatóhelyet szeretnének kialakítani, ahol a közönség a cirkuszművészet minden apró rezdülésével találkozhat, a múzeumtól kezdve, a tudományos- és alkotó-műhelyeken, valamint az alternatív és hagyományos, klasszikus előadásokon át a nagyszabású fesztiválprodukciókig. Egy olyan nevelési-oktatási centrum létrejöttéről álmodnak, ahová az általános- és középiskolai tanárok azért hozzák diákjaikat, hogy az iskolában tanítandó (ember)ismereteiket bővíteni tudják. Egy olyan színteret szeretnének létrehozni, ahol a kísérletező és professzionális munka együtt teremthet újat, és őrizheti a hagyományokat. Egy olyan összművészeti központot építenek, ahol a cirkuszművészet számtalan társművészettel találkozhat, úgymint irodalom, színház, komolyzene és képzőművészet.

Eugene Chaplin üzenete a Cirkusz Világnapján
„Édesapám minden évben elvitte a családot egy-egy cirkuszi előadásra. Hatalmas, meghatározó esemény volt mindannyiunk számára, főként, hogy az előadás után az összes előadót meghívta hozzánk egy italra. Az utolsó előadás, - amit közösen néztünk meg – sosem felejtem el, 1977 októberében volt, két hónappal később pedig, decemberben apukám elhunyt.
Számomra a cirkusz generációk állhatatos tradíciója, amely az előadások során fiatalok és idősek álmait jeleníti meg.
Minő egybeesés, minő véletlen! Április 16-a számomra nem csak a cirkusz napja, hanem édesapám születésnapja, sőt ebben az évben a svájci házában megnyíló Chaplin World múzeum megnyitója is.
Kívánom, hogy a cirkuszművészet még sokáig virágozzon, a benne rejlő tradíciók soha ne hajlanak ki!
Mindig legyen csodálatos a Cirkusz világnapja!”

Kapcsolódó programok:
2016. április 18. és 20.
A Fővárosi Nagycirkusz a Szakma Sztár Fesztiválon
HUNGEXPO Budapesti Vásárközpont G és F pavilon
2016. április 22. 11:00
Nyílt nap a Baross Imre Artistaképző Iskolában
MACIVA Művésztelep
2016. április 22.
Faültetés a Föld napja alkalmából
Fővárosi Nagycirkusz
2016. április 25. 18 óra
ARTista Café: Társadalmi felelősségvállalás a cirkuszi művészetekben
Fővárosi Nagycirkusz