Maigret felügyelő először nyomoz magyar színpadon.

A Pinceszínház Georges Simenon egyik klasszikus krimijét, a Fej nélküli holttestet mutatta be május 13-án. Korábban hazai színház soha nem tűzött még műsorra a legendás detektívről szóló művet – miközben a világszerte közkedvelt belga író 75 regényében és 28 novellájának kulcsszereplője a nyomozó. A műveket minden nagyobb nyelvre lefordították, többől film is készült.

„Megérteni, nem pedig elítélni!” – ez a felügyelő életbölcsessége.
A Fej nélküli holttest története egy Szajna-parti bisztróban játszódik, ahol Maigret és segédje, Lapointe nyomoznak. Gyanúsítottjuk a titokzatos Aline Calas, a tulajdonosnő, akinek váratlanul eltűnt a férje.

Georges Simenont író kortársai nagyon nagyra becsülték a Maigret felügyelős történekért, míg a szerző munkásságának melléktermékének tekintette a krimisorozatát. Valójában nem csak jó bűnügyi történetek ezek, hanem az élet sokszínű gazdagságáról is tudósítanak, akár egy Csehov vagy Maupassant novella. A Fej nélküli holttestben miközben egy gyilkosság feltárása történik, Maigret felügyelő szemén keresztül megismerkedünk a gyanúsítottakkal, egyre mélyebbre jutunk az életükben. Végül már nem is a bűnügy felderítése jelenti a legnagyobb izgalmat, hanem az elkövetők személyének és indítékainak feltárása.

A felügyelő ballonkabátját a Pinceszínházban Kaszás Gergő ölti magára, a segítőjét Szatory Dávid, a titokzatos gyanúsítottjukat, Aline Calas asszonyt Egri Márta formálja majd. A produkcióban fellép Székely B. Miklós, Hábermann Lívia, Széll Attila és Csákvári Krisztián is, az előadás rendezője Vörös Róbert.

Georges Simenon a XX. század egyik legtermékenyebb írója volt, naponta akár 60-80 oldalt is papírra vetetett, 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből. Mairget felügyelő összesen 103 művében bukkant fel, először az 1931-ben megjelent Pietr, a lett című regényben, utoljára az 1972-es Maigret és Monsieur Charles-ban. A bűnügyi regényeket minden nagyobb nyelvre lefordítottak, többet meg is filmesítettek közülük.
A szerző fiatal korábban dolgozott a Gazette de Liège nevű újságnál, ami lehetőséget nyújtott számára arra, hogy megismerje a város sötétebb oldalát, beleértve a politikát, a szórakozóhelyeket, az olcsó szállodákat, ugyanakkor bűnügyeket, rendőrségi nyomozásokat is. Eljárt hallgatni Edmond Locard kriminológus rendőrségi technikákról szóló előadásait is. Amikor Párizsba költözött, az éjszakai élete csak tovább fokozódott: prostituáltak, részegség és mulatozás jellemezték. Felfedezte magának a bisztrókat, az olcsó szállókat, a bárokat és az éttermeket, s ami még fontosabb, megismerte az egyszerű dolgozó párizsiakat.
Georges Simenon február 13-án született, babonából mégis 12-ére jegyezték be.

A Pinceszínház nem hisz a számmisztikában: az előadás nyilvános főpróbáját május 12-én, csütörtökön, a bemutatót pedig péntek, 13-án tartották.