2018. január 21. - vasárnap

Richard Leakey és Virginia Morell: Háború a szavannán

Kinyomtatom...
könyvborító

A Cartaphilus Könyvkiadó egyedülálló ajánlata.

Sokféle kép és emlék él az olvasó fejében, amikor egy újabb Afrika-könyv után nyúl. Ezek általában a XIX. és XX. századi útleírásokban, a felfedezők naplóiban gyökereznek, de jócskán táplálják őket a szafaritörténetek, az egzotikus állatok vadászatáról vagy éppen megmentésükről szóló izgalmas kalandok, a gyarmatbirodalmi romantika, az elsüllyedt világ, a „romlatlan”, a természettel testközelben és harmóniában élő törzsek különleges élete.

Livingstone és Teleki, Joy Adamson, Karen Blixen, Széchenyi Zsigmond vagy akár Agatha Christie és Rejtő művei, valamint az ezekből készült filmek a természetfilmes csatornákkal együtt mindmáig meghatározzák a kontinens képét, sokkal inkább, mint Doris Lessing, Coetzee vagy Naipaul írásai. Ez nem meglepő, hiszen az olvasásra kikapcsolódásként tekintők nem szívesen olvasnak gyarmati háborúkról, kegyetlenkedő zsoldoshadseregről, környezet- és természetpusztításról, népvándorlásról, AIDS-ről, éhezésről és a mindent átható korrupcióról.

Richard Leakey és szerzőtársa Háború a szavannán című könyve pedig inkább ez utóbbiakról szól, legfőképpen a Kenyában nemzeti és nemzetközi üzletként virágzó elefántcsont-kereskedelemről, az elefántok tömeges méretű pusztításáról és a politikusok számára is jól jövedelmező orvvadászatról. Leakey több évtizedet szánt életéből az orvvadászat elleni küzdelemre, és sikeresnek is bizonyult, akár egy szakmai szervezet élén, a „terepen”, akár ellenzéki politikusként a parlamentben állt helyt.

Richard Leakey 1944-ben született Nairobiban, és világéletében büszke kenyainak tartotta magát, ami az ötvenes–hatvanas években korántsem volt egyértelmű. Egy neves antropológus-régész házaspár fia, nevelése lényegében az ásatásokon zajlott, így kézenfekvően kínálkozott számára a tudósi pálya. Mégis inkább vállalkozást indított: állatokat fogott be fotózásra, és szafarikat vezetett, valamint dolgozott régészeknek is. Egy véletlen azonban visszavezette a tudományos pályára: egy repülőút során a levegőből észrevette a Turkana-tó környékén mutatkozó paleontológiai lehetőségeket. Számos sikeres expedíciót vezetett a környéken, amelyek mindegyike eredményes volt; legismertebb lelete a „turkanai fiú”, a Homo erectusok közé tartozó előember majdnem teljes csontvázának feltárása.
1989-ben fordulat következett be pályáján: Arap Moi elnök kinevezte a Kenyai Vadgazdálkodási Osztály vezetőjévé, mely állásban legfőbb feladata az volt, hogy gátat szabjon az orvvadászatnak és az elefántcsont-kereskedelemnek, és megállítsa az elefántok rohamos pusztítását. Megszervezte a fegyveres parkőri szolgálatot, elszántnak, megvesztegethetetlennek bizonyult hivatalában, mind a helyi, mind pedig a magas politika résztvevőivel való számtalan összeütközés ellenére.
1993-ban repülőgépbalesetet szenvedett, amelyben elveszítette mindkét lábát. Soha nem bizonyosodott be, hogy szabotázsakció következménye lett volna a baleset, ám Leakeyt a történtek sem gátolták további tevékenységében. Nemzetközi összefogást igyekezett szervezni az elefántcsont-kereskedelem ellen, de ez csak részleges eredményekkel járt. Eltökéltségével és harcias modorával sok ellenséget szerzett, elfogyott körülötte a bizalom, így ellenfeleinek sikerült elérniük, hogy korrupciós vádak miatt 1994-ben lemondjon a Vadvédelmi Szolgálat éléről. Ekkor politikai eszközökkel folytatta a harcot: 1995-ben kenyai értelmiségiekkel megalapította
a Safina Pártot, amelyet csak jóval később, 1997-ben jegyeztek be. Leakey ellenzéki képviselőként bekerült a parlamentbe – így csak távolabbról nézhette a vadvédelem ügyét, ám az ország demokratizálásáért és modernizációjáért sokat tehetett nemzetközi hírneve és kapcsolatai révén. Később visszahelyezték a Vadgazdálkodási Osztály élére, majd több magas kormányzati hivatalt is viselt.
2002-től visszatért a tudomány világába: a New York-i Stony Brook Egyetem Antropológia Tanszékének professzora lett. Számos kötete közül a Fajunk eredete és immár a Háború a szavannán olvasható magyarul. Utóbbiból Angelina Jolie készül filmet forgatni.

Richard Leakey és Virginia Morell
Háború a szavannán
Cartaphilus Könyvkiadó, 2017
336 oldal, 3490 Ft

Még nem értékelted

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Váradi Martina és Andrea Silvestri, hétszeres latin tánc magyar bajnok páros (fotó Juhász Tibor)

Szigetszentmiklósi Városi Sportcsarnok 2018. február 3-4. és február 10-11.

Clothes On House

Január 18-án indult a Sundance Filmfesztivál, a világ egyik legjelentősebb, az USA legnagyobb függetlenfilm fesztiválja.