A József Attila Színház és az Újnyugat Irodalmi Kör közös kávéházi szalonja.

December 7-én este (18 órakor) folytatódik a népszerű és rangos, a József Attila Színház repertoárjához immár ötödik éve szervesen kapcsolódó Legendák nyomában-szalonest. A művészeti vezető: Szabó Zoltán Attila. A rendező: Kálloy Molnár Péter.

Az előadássorozat egyszerre ötvözi az irodalmi hagyományt és a kortárs irodalmat, úgy, hogy minden előadásnak van egy vezérmotívuma, témája, vagy egy olyan „szerzője” – esetünkben: Karinthy Frigyes –, akinek művei, pályája, sorsa ma is foglalkoztatják a közönséget, de inspirálják a jelen művészeit is.
Jellemző, hogy a Magyar Teátrum már 2014-ben, a Szabó Zoltán Attila szerkesztette, oktatási szempontból is elismert programról így fogalmazott: „a Legendák nyomában-estek tartós sikere a József Attila Színházban igazolja: egy valamit magára adó teátrum nem nélkülözheti a fajsúlyosabb tartalmakat, a szépirodalmat a repertoárjában.”

Az idei, általában teltházas programok talán a szokottnál is nagyobb hatásúak. Szeptemberben a hazai sakksport legendáival, Krizsán Edittel, Csom Istvánnal, Tompa Jánossal, Portisch Lajossal szövetkezett az Újnyugat Irodalmi Kör – bemutatva e nemes sportot, mint irodalmi „tényezőt”, mint alkotói pályákat, művek születését döntően befolyásoló táblajátékot. Később Kálloy Molnár Péter, Zöld Csaba és Szabó Zoltán Attila „Ez is József Attila!” előadása hatott megrázó erővel, amit – Ujréti Lászlóval – a Márai-puzzle követett.

Különlegesség, hogy az előadások után, a színpad előterében mindig kialakul egy művészi agóra, ahol – Bolyhos-pálinkák kóstolása közben – lehetősége van a közönségnek társalogni a színművészekkel, költő- és íróvendégekkel. Így lesz csütörtök este is! A „Minden másképp van” című Karinthy-est „főszerepét” Blazsovszky Ákos kapta. A rendező: Kálloy Molnár Péter. A produkcióhoz mellékelt színházi kedvcsinálóban Bálint Györgyöt idézik, aki Karinthyról így értekezett a legendás Nyugatban: „a valóság is teljesen groteszk, ha alaposan megnézzük. Persze olyan alapon kell megnéznünk, ahogy Karinthy tette (…) félreérthetetlenül bizonyítja be, hogy minden másképp van.”