Jonathan Franzen és Woody Allen találkozása Jami Attenberg új regényében.

Faljuk fel Amerikát! Jonathan Franzen családdrámáit és Woody Allen fanyar humorát senki nem egyesítette még olyan sikeresen, mint az amerikai Jami Attenberg Családom és más nehéz falatok című regényében.

Nem véletlenül kapta fel a fejét egész Amerika az írónő negyedik könyvére, mely meghozta számára az átütő sikert. Érdemes lesz megjegyezni Jami Attenberg nevét, annál is inkább, mert All Grow Up című kötetéből sorozat is készül az írónő közreműködésével. A több mint 10 nyelvre lefordított családregény idén tavasszal az Alexandra Kiadó gondozásában látott napvilágot.

Jami Attenberg gyengéd együttérzéssel és intelligens humorral átszőtt regénye felkavaró éleslátással mesél azokról a családi konfliktusokról és magánéleti nehézségekről, amikkel mindannyian szembesülünk mindennapjaink során.

Edie és Richard Middlestein harminc éve osztják meg egymással szerény családi fészküket Chicago egyik külvárosában. Kapcsolatuk azonban korántsem idilli; mióta a gyerekek kirepültek, szinte mindennaposak az elképesztő indulattal vívott veszekedések, a helyzetet pedig súlyosbítja Edie étkezési zavara. Az asszony egyetlen öröme, cselekedeteinek legfőbb mozgatórugója az étel, minél több és minél zsírosabb, annál jobb. Az orvosok jóslata nem túl biztató: ha Edie nem változtat sürgősen az életmódján, az éjszakai lakomák és a gyorséttermekbe tett titkos kiruccanások hamarosan végezni fognak vele.
Miután Richard úgy dönt, elhagyja a feleségét, gyermekeikre, a megrögzött szingli, mogorva Robinra és a könnyelmű Bennyre, valamint Benny feleségére, a rendmániás Rachelle-re hárul a feladat, hogy megmentsék Edie életét. De meg lehet-e vonni az étkezés örömét attól, akinek a habzsolás jelenti az egyetlen igazi boldogságot?

„A Családom és más nehéz falatok már a legelső oldalán magával ragadott; Attenberg mély empátiája, művészi történetvezetése a legutolsó fejezetig csupa kellemes meglepetés.”
(Jonathan Franzen)

„Attenberg jó érzékkel világít rá a családi kapcsolatok rejtett feszültségeire; fergeteges humora remekül oldja a drámai helyzeteket, megóvva minket attól, hogy mi magunk is Big Macbe fojtsuk a bánatunkat.”
(People Magazine)