2017. december 11. - hétfő

Könyvajánlók

borító
Szakácskönyv bemutató az Élesztőházban.

Rendezvények

Kertész Imre emlékére
Ma este a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében felolvasással búcsúznak olvasói és írótársai Kertész Imrétől.

Szinte mindenkinek vannak olyan elképzelt pillanatai, amikre akár egész életünkön át, néha persze hiába, várunk. Én pont erre vártam már évek óta és úgy néz ki el is jött értem.

Körülbelül két éve találkoztam vele először. Az egyik forgalmas körúton sétáltam útban hazafelé, a tömeggel sodródva céltalanul. Nagyban benne gázoltunk mindannyian az Őszben, kicsit dideregve, csupán ennyi közös volt akkor bennünk, bennem és a hullámzó tömegben. Mindannyian ugyanabban az időben mozogtunk, saját világunkban elmerülve.

Lefekszem aludni, hamar elkap az álom, egyre mélyebbre visz, belezuhanok tárt karjaiba. Azt mondja egész nap rám várt. Várt, hogy felszabadítson testem korlátaiból.

Láttam lemászni. És ez rossz hír. Ilyen az élet. De ne szaladjunk ennyire előre.

Egy kis fodrászüzletben várakoztam, hogy sorra kerüljek, amikor bejött egy apuka három 6-10 év körüli gyerekkel.