Huszár Tibor akadémikus új könyvében eseményekben gazdag életpályájának azokat az anekdotikus mozzanatait meséli el, melyeknek magántörténelmi hátterét Metszetek című önéletrajzában írta meg. A történetek, az ismert - Puskás Öcsi, Kádár János, Rákosi Mátyás, Lukács György, Szabó Zoltán, Szentágothai János, hogy csak néhányat említsünk - és kevésbé ismert szereplők különleges élethelyzetek sokaságát elevenítik meg. A szerző ismét bizonyítja, hogy nemcsak éles szemű, pontos megfigyelő, hanem roppant élvezetes elbeszélő is, írását személyesség hatja át, az oldott emlékezés hitele.

Ez a kötet mintegy folytatása az 55 meghökkentő eset a magyar történelemből című korábbi munkának. Az itt közreadott történetek jó része sokak számára valóban meghökkentő lehet, hiszen a szerző új kutatási eredmények felhasználásával bővíti történelmi ismereteinket, miközben a legnemesebb értelemben szórakoztatva tanít. 

Itt vannak például Erwin Moser állatmeséi, amelyek elsősorban kisóvodásoknak szólnak, de a család minden tagját elbűvölik. A Nádori Lídia fordításában megjelent rövid történeteket a szerző saját illusztrációi díszítik.
Tudjátok, hogy mi az az egefánt?
Egy egészen kicsi elefánt, amelyik ráadásul hasonlít egy egérhez.
De ez még mind semmi, Ancsa, az egérlány versenyre hívja ki a barátnőjét, Rozit, hogy eldőljön melyikük ér előbb az Északi-sarkra.

 A világ 2015. április 24-én emlékezik meg arról, hogy az Oszmán Birodalomban száz évvel azelőtt kezdődött meg az örmény lakosság szörnyűséges golgotajárása. Ez a könyv részleteiben is felidézi annak a történetnek a kezdetét, majd lefolyását, amely addig példátlan volt a modern Európa történelmében: nagyrészt szinte teljesen megsemmisült és maradványaiban szétszóródott Anatólia legősibb kultúrájú keresztény kisebbsége, amelynek tagjait nem sokkal korábban a konstantinápolyi szultánok kegyesen még leghűségesebb alattvalóikként részesítették legmagasabb dicséretben.

 „A költő nem tesz mást: csak tűzliliomot ültet a lét szívébe. Elmondja a világot és meg akarja változtatni a világot. A jóság küldötte ő. Az élet énekese és társa a halálnak. Énekel, amíg száját be nem tömi a föld. És mindenkinél jobban vágyódik a szabadságra és a szeretetre” – vallja Juhász Ferenc ars poeticájában.

A Kossuth Kiadó a költő 85. születésnapjára jelentette meg új kiadásban, az 1954-ben a Csillag című folyóiratban megjelent eposzát.