A filmbeli angol tanár megérkezik az iskola épülete elé, kissé szerencsétlennek tűnik, s ha az ember nincs képben, akkor furcsa lehet a kerítésről graffitit mosó ember, a bejárati kapu előtti fegyveres őrök – no és a robbanás, ami nem is olyan messze van, nemcsak a hangját halljuk, de a füstoszlopot is láthatjuk.

A költőiséget hiába keressük Szabó Ábel munkáiban, hacsak nem abban az első hűvös pillantásban, amivel rátalált a képeinek témáira. A kurátor - Muladi Brigitta - címválasztása, a Pilinszkytől kölcsönzött szavak hangulata nyelvi eszközökkel már a művek hatására utal, és kifejezi a művésznek a száraz, tényközlő stílusát, a helyenként néptelen félreeső városi terek, máshol tegekkel megjelölt, grafitikkel borított, új és újabb táblákkal teleaggatott falfelületek ábrázolásának azt a szikár, és mégis érzékeny, olykor (ön)iróniával telt megközelítését, amit Szabó Ábel új képeiben követ.





















