Tomasz Piars legújabb festményei. Kiállítás megnyitó január 12-én, szombaton 19.00 órakor.

Kurátor Patrycja Rup. Megtekinthető január 25-ig.
„Az absztrakció lehetővé teszi számunkra, hogy elménk meglássa azt, amit a szemünk nem képes." - Arshile Gorky.

A „Kimondhatatlan – A Tudattalan Esszenciájáról” kiállításon Tomasz Piars legújabb festményeit láthatjuk. A budapesti festő és kurátor folytatja absztrakt művészeti utazását, hogy még a nehezen megfogható, csupán képzeletünkben rejlő dolgokat is formába öntse. Legfrissebb munkái kartonra festett élénk színekből állnak, fémes visszatükröződésekkel gazdagítva. Az absztrakciónak szentelt művei következetesen szemléltetik az ezen a téren tett felfedezéseit, legújabb koncepcióit („Fekete kristályok”, „Folyékony terek”, „A tér iránya” 2018). Az éles, precízen kidolgozott objektumok, az erőteljes kompozíció és a harsány színek fémjelzik festményeit, mióta maga mögött hagyta a valóságábrázoló művészetet.

Piars a fiatal magyar absztrakt művészeti hullám egyik képviselőjének számít. Fontos, hogy az „absztrakt” kifejezés a háború utáni Európában lett igazán népszerű, hiszen a „modern művészet” szinonimájaként is használták. Mindez azt jelzi, hogy egyértelműen az innováció és az előrehaladás fogalma is lett. Az absztrakció, amely szinte teljesen kimarad a posztmodernizmusról folyó művészeti vitákból, továbbra is világszerte jelen van, és sikeresen gazdagodik. Számos magyar absztrakt kiállítási projekt lehetőséget kínál arra, hogy elemezhessük az absztrakt művészet kortárs művészi eredményeit, amelyek az önkifejezés megújult megvalósítási lehetőségeire utalnak, és bizonyságul szolgálnak a vizuális nyelv iránti lankadatlan érdeklődésre. Piars művészeti laboratóriumában számos formát alkalmaz, és minden egyes festménye egy új művészeti stádium leképezése. Mivel inkább a felfedezési folyamatra összpontosít, nem pedig ismerős tárgyak ábrázolására, a művész az absztrakción keresztül lesz képes végül kiválasztani és elhelyezni megfelelő fogalmait és meglátásait.

Nicholas Wilton absztrakt festőt idézve: „Az absztrakció, mint a költészet, nem kíván egyértelmű elbeszélést, ehelyett csendben egy töredék sejlik fel csupán, egy rejtélyes, ám nagyon is ismerős narratíva töredéke.”
Ezért minden műalkotás esetében felmerül a kérdés, hogy csupán az absztrakcióval való játékból fakadó esztétikai öröm eredménye-e, vagy pedig egy egyedülálló, jól szervezett rendszerről van szó, komplex ábrázolási módszerrel, amelynek végső értelme csak egy nonfiguratív kép láttán tárulhat fel előttünk.