Pigniczky Réka rendezésében, a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával és az 56films gyártásában egész estés dokumentumfilm készült a legendás Kaláka együttesről - megalakulásuk 55. évében. A filmet az 56 Films gyártotta és forgalmazza.
Az Inda Galéria a Re-Habilitáció című köztéri installáció dokumentált fotóiból és videóiból rendezett kiállítása 2009. december 1-től december 4-ig tekinthető meg. Kiállító művészek: Szabó Ildikó és Tesch Katalin
Az alkotók így vallanak erről a munkájukról:
Az Őrségben megbúvó kis falu, Hegyhátszentmárton a legfrissebb adatok szerint kevesebb, mint 60 lakost számlál jelenleg. Az elmúlt évtizedekben mintegy másfél millióan vándoroltak el a vidéki térségekből az ország gazdaságilag fejlettebb területeire – ez a folyamat sok (főként dunántúli) faluhoz hasonlóan Hegyhátszentmártont is súlyosan érintette. Az aprófalvak elsősorban ott jelentenek súlyos problémát, ahol összefüggő övezetet alkotnak. A koncentrációt erőltető településhálózat-fejlesztési politika elszegényítette funkcióikat (iskolákat szüntettek meg, felszámolták a helyi téeszeket, bezárták a helyi postahivatalokat), szűkítette a munkaerőpiacot, az elvándorlás következtében pedig súlyosan deformálódtak a helyi társadalmak is. Így az aprófalvak, köztük Hegyhátszentmárton is, a magyar településhálózat hátrányos helyzetű elemeivé váltak.
Munkánk, mely a Képző- és Iparművészeti Lektorátus támogatásával született, a jelenség szociális és személyes oldalára koncentrál. A helyi, egyre idősödő lakosok pár év leforgása alatt is rengeteg szerettüket veszítették el környezetükben, szomszédjukban, családjukban, részben az elvándorlás, részben pedig kiöregedés, elhalálozások következtében. Installációnkkal a hiányt akarjuk vizuálisan megragadni, ami Hegyhátszentmártonban mára a mindennapok részévé vált. 2009. október 31-től 50 db, héliummal töltött fekete léggömb lebegett a falu egyetlen utcáján. A léggömbökre a falu lakóitól gyűjtött fotók alapján, digitálisan előkészített monokróm portrékat applikáltunk – megszemélyesítve ezzel az egykor ott élőket; nemcsak az elhunytakat, de a kitelepülteket is. A ballonokat súlyokkal rögzítettük, de a lakók tetszés szerint áthelyezhették őket, ilyen módon az alkotás interaktívvá válhatott.
Munkánk fontos része volt az október 31-i, szentmisével és gulyásfőzéssel egybekötött megnyitóesemény, amelyre meghívást kaptak az elszármazottak is. Reméltük, hogy a falu ilyen módon érzelmileg, ha csak rövid időre is, de „rehabilitálódik”. Az eseményen nagy örömünkre több mint kétszázan vettek részt, sokan évtizedek óta nem látták egymást. A falu felett lebegő lelkek megrázó, félelmetes és fantasztikus atmoszférát teremtettek a látogatók körében, ezért is tartottuk fontosnak a megnyitóesemény dokumentálását.