Pigniczky Réka rendezésében, a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával és az 56films gyártásában egész estés dokumentumfilm készült a legendás Kaláka együttesről - megalakulásuk 55. évében. A filmet az 56 Films gyártotta és forgalmazza.
Hargita megyéből, Csíkszeredából bővíti gyűjteményét a Közlekedési Múzeum.
Ezúttal egy Ikarus 256.50 és egy Csepel 258K autóbusz érkezett Budapestre, hogy a megújuló múzeum járművei közé kerülhessenek. A két busz érkezése egy újabb lépése annak a folyamatnak, melynek során az elmúlt két évben már tíznél több egykori magyar gyártású autóbuszt mentett meg az intézmény.
„A most Csíkszeredából érkezett járművek korábban az erdélyi városok és falvak között menetrend szerinti forgalmat láttak el. A múzeum szakemberei tavaly nyáron térképezték fel a helyi üzemeltető járműparkját és találták meg flottájában a valaha elkészült legnagyobb Csepel autóbuszt. Ez a busz jól jelképezi azt, hogy az Ikarus mellett is megannyi járműgyártó és járműipari beszállító működött eredményesen Magyarországon. A szintén Erdélyből a múzeum gyűjteményébe került másik autóbusz a székelyföldi közforgalmú buszközlekedés egyik legjellemzőbb típusa, egy Ikarus 256-os, azonban a magyar járművek már innen is sorra tűnnek el, így stratégiai fontosságú volt, hogy ezeket megmentsük az új Közlekedési Múzeum számára.” - hangsúlyozta a buszok érkezése kapcsán Vitézy Dávid főigazgató.
A mindennapi forgalomban szállították utasaikat Erdélyben azok a buszok, amelyek most a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe kerültek. A magyar gyártású járművek megmentése Erdély területéről az utolsó pillanatban történt meg, hiszen ezek a buszokat már ott is sorra selejtezik az üzemeltetők. A múzeum a forradalom óta többségi magyar tulajdonban lévő ITAS társaságtól szerezte be a járműveket, köztük az egyetlen példányban készült Csepel autóbuszt. A múzeum a buszokat felújítja és helyreállításuk után bemutatja a nagyközönségnek.
Az Erdélyből a budapesti Közlekedési Múzeumba került Ikarus 256.50-es típusból 1974 és 2002 között összesen több, mint 23 000 darab készült a székesfehérvári üzemben. Ezek a buszok az évtizedek során négy kontinens huszonkét országba jutottak el. Érdekes, hogy a 150 000-dik és a 200 000-dik legyártott Ikarus is ebből a típusból került ki. Az Ikarus autóbusz típusokból Székelyföldön leginkább ez a típus volt a legelterjedtebb. A most a múzeum gyűjteményébe került darabot 1983-ban gyártották. Akkor a 19-es számú Volán Vállalat színeiben szállította az utasokat. A sokáig Győrben, illetve a Kisalföldön szolgált kocsit 1999-ben adták el Csíkszeredára, ahol 2019-ig vett részt a napi forgalomban.
A másik most érkezett autóbusz egy Csepel 258K, amely külseje alapján nagyon hasonlít az Ikarus típusaira, azonban a jármű fejlesztésében és gyártásában nem vett részt a mátyásföldi, vagy a székesfehérvári üzem. Gyártását a Csepel Autógyár végezte, mivel ők is szerettek volna megjelenni az autóbusz piacon. A Csepel mindemellett fontos beszállítója is volt az Ikarusnak. A 258K típusjelű autóbuszt 1987-ben gyártották a Volánbusz Béke téri főműhelyében. A Volánbusz 1994-ig használta a Csepel autóbuszt, majd értékesítette. Ekkor került Erdélybe, ahol 2019 nyaráig Csíkszeredán és környékén látott el napi utasforgalmat.