Pigniczky Réka rendezésében, a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával és az 56films gyártásában egész estés dokumentumfilm készült a legendás Kaláka együttesről - megalakulásuk 55. évében. A filmet az 56 Films gyártotta és forgalmazza.
Ez a filmvígjáték a rendszerváltás utáni euforikus hangulatból való kijózanodás utáni időszakban játszódik. A nyugati határszélen levő faluban nincs munka, nincs jövő, bezzeg az osztrák oldalon vígan élnek...
Kosztümös film alatt valami olyasmit értek, hogy a szereplők más korok öltözékébe és viszonyaiba bújnak bele – valami romantika is társul hozzá: nagy érzelmek, nagy igazságok. Persze, elismerem, hogy a „szakma” másképpen fogalmazhat, de nem hiszem, hogy messze lennék a lényegtől.
Hát igen, a valóság, a jelen vagy legalábbis a közelmúlt filmes megjelenítésére nem mondjuk „kosztümös” , pedig ha beleásunk a dolgokba vagy más szemmel nézzük, akkor az is igenis, hogy kosztümös.
Ez a vígjáték a rendszerváltás utáni euforikus hangulatból való kijózanodás utáni időszakban játszódik. A nyugati határszélen levő faluban nincs munka, nincs jövő, bezzeg az osztrák oldalon vígan élnek. A falu földdel rendelkező emberei most akarják eladni az utolsó vagyonkájukat, a földjüket egy osztrák gazdának, aki ugye nem esett a feje lágyára, mert csak egyben hajlandó megvenni a terület: vagy mindenki eladja vagy nincs vétel! A bonyodalom ott kezdődik, hogy egy ember nem hajlandó aláírni a szerződést, s mivel a falu ezért szembefordul vele, hát felköti magát a maga által megásott sír feletti fára. De hát már ilyen a vígjáték – az ág letörik alatta (valami titokzatos szél süvít éppen végig a tájon, még a templom ajtaját is kicsapja az éppen miséző emberekre), a verem alján pedig ott az AMV (OMV) olajvezetéke - meg lehet csapolni. Ennek a „csapolásnak” a története ez a film: egyéni érdekek miatt egymás átverése, egy kis közösségben levő emberi kapcsolatok próbája, – s mindez kicsit megfűszerezve kis szerelemmel, fiatalsággal – s befejezve egy „csodával”, végül nem az olaj, hanem a termálvíz hoz „Kánaánt” a falunak.
Kosztüm? Igen, a falu, a házbelsők, a ruhák, az emberek kinézete, minden képi dolog – és a szöveg, a hang és a viselkedés – s szerintem igen jól eltalált kosztüm, nagyon is ismerős annak, aki az elmúlt 10 év magyar vidéki valóságát valamilyen szinten látta vagy élte. Annyiban kosztüm, amennyiben a film megkívánja a tömörítést, kiemelést és a nevettetést, mert jókat lehet nevetni (s aki akar, az el is gondolkodhat egy-két dolgon).
A film a szórakoztatásra helyezte a hangsúlyt – s aki ki akar kapcsolódni, annak ajánlom. Nincsenek nagy nevek a szereplők között , de talán ez is hozzájárul, hogy egyes szereplők hitelesnek tűnnek (például István - illetve ott vannak a statiszták, akik tényleg magukat adják), mások pedig remekül játszák a szerepük szerinti „kétkulacsos papot”, korrupt rendőrt és sorolhatnám.
Jó szórakozást!
Mázli - magyar-német-francia vígjáték, 88 perc, 2008
rendező: Keményffy Tamás
forgatókönyvíró: Hegedűs Bálint
szereplők: Lukáts Andor (Szekeres István), Gyuricza István (Noskó Sándor), Lázár Katalin (Noskó Margit)