Több mint 1 éves előkészítés után, sok száz ember lelkesedésének, jószándékának és akaratának köszönhetően 2025. február 3-án, hétfőn este felgördül a függöny a Corvin mozi Korda termében, és elkezdődik a filmszakma közös ünnepe.
A Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében évente megvalósuló Fotóhónap a magyar fotókultúra legátfogóbb és leggazdagabb rendezvénysorozata.
A fesztivál fő kiállításán a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is egy ikonikus fotográfus munkái kerülnek a közönség elé: a Fekete fény című tárlaton Margaret Watkins 120 fényképe látható, amelyeket 1914 és 1939 között készített. A kiállításon megfigyelhetjük a két világháború közötti festői és modernista fotótörténeti műfajok átmeneteit, portrék és tájképek, modern csendéletek és utcai jelenetek, reklámok és iparművészeti munkák egyaránt találhatók a képek között. A reklám területén alkotó művészfotográfusok egyike lett – a korban avantgárd módon nőként –, a hétköznapi tárgyakról készített felvételei, egyedi látásmódja megalapozták a közízlés új normáit. A nagyszabású bemutatóval együtt 2021-ben mintegy 35 tárlatot és számos kísérőeseményt kínál a Fotóhónap sokszínű programja. A kiállítások mellett országszerte tárlatvezetések és szakmai előadások töltik meg az október közepétől november végéig tartó időszakot.
2021. október 12. – 2022. január 16. – Mai Manó Ház, Margaret Watkins: Fekete fény
A kanadai származású Margaret Watkinst (1884–1969) a reklámfényképezés egyik megújítójaként tartjuk számon. Igazi lázadó volt, a hagyományok elutasítója. Olyan korban futott be sikeres karriert, amikor a nők jobbára otthon maradtak. Művészetében és írásaiban visszatérő elem az erotika és a feminizmus. Margaret Watkins 1884. november 8-án született az Ontario állambeli Hamiltonban, egy helyi üzletember és skót származású felesége gyermekeként. Korán megnyilvánult különleges érzéke a rajzoláshoz és a kézművességhez, tizenöt éves korában már édesapja áruházában kínálta a maga készítette tárgyakat. Zongorázott és egy helyi metodista templom kórusában is énekelt; a zene a későbbie fotográfiai munkásságára is hatással volt. A fotózással 1908-ban, az Egyesült Államok északkeleti részén élő utópista vidéki kollektívákban kezdett megismerkedni. 1913-ban Bostonba költözött, ahol egy fotóstúdióban dolgozott kisegítőként. A munkája mellett verseket írt, Mendelssohnt és Wagnert énekelt a Temple Israel kórusában. Később a New York-i fotográfus, Alice Boughton mellett kapott állást, és az amerikai fotószecesszióból ismert Clarence H. White New York-i és maine-i tanfolyamaira kezdett járni. A maine-i nyári iskola – ahol később maga is tanított – megerősítette elköteleződését a fotográfia iránt. Watkins a New York-i Greenwich Village-ben nyitott műtermet, 1920-ban pedig útjára bocsátotta a Pictorial Photography in America című évkönyvet.
Sikeres reklámfotósként tevékenykedett, ügyfelei között ott volt a Macy’s, a Vogue, a Vanity Fair, a J. Walter Thompson és a Fairfax Media. Egyike volt az első olyan női fotográfusoknak, akik reklámügynökségeknek dolgoztak, de mellette tájképeket, portrékat, aktokat és csendéleteket is készítettek. 1916 és 1928 között Clarence H. White iskolájában tanítványa volt többek közt Margaret Bourke-White, Laura Gilpin, Paul Outerbridge, Ralph Steiner és Doris Ulmann. A reklám területén alkotó művészfotográfusok egyike lett, a hétköznapi tárgyakról készített felvételei, egyedi látásmódja megalapozták a közízlés új normáit. 1928-ban Glasgow-ba költözött, innen indulva kereste fel Oroszországot, Németországot és Franciaországot, ahol elsősorban üzleteket és kirakatokat fotózott. Glasgow-ban érte a halál 1969-ben, amikorra fotóművészként már jobbára elfeledték. Vagyona nagy részét zenei alapítványokra hagyta. Példaértékű munkájával fontos örökséget hagyott hátra, éppúgy,
mint az egyedülálló, sikeres nő mintájával. A kanadai akadémiai folyóirat, a Queen’s Quarterly szerint Watkins élete inspiráció volt az egyedülálló nők számára, akik a karrierben találták meg a kiteljesedést, és nem a hagyományos nemi szerepben, a házasságban és az anyaságban. Watkins tagja volt a Royal Photographic Societynek, és az első női tagja a Glasgow and West of Scotland Photographic Associationnek. Bár rendszeresen látogatta a nagy, nemzetközi fotókiállításokat, és 1933-ban amatőr filmesekkel a Szovjetunióba is elutazott, nincs arra bizonyíték, hogy 1930 után a fényképezés bevételi forrást jelentett volna számára.
Halála előtt Watkins egy lezárt dobozban adta át munkáit Joseph Mulhollandnek, aki szomszédja és végrendeletének végrehajtója volt, és meghagyta, hogy csak a halála után nyissák ki. Mulholland majd ötven évig kereste, kire hagyhatná az életművet, így találkozott Anne Morin-nal, a madridi diChroma photography igazgatójával. Anne Morin gondozására bízta a hagyatékot, aki elkezdte feldolgozni az egyedülálló életművét és kiállításba rendezte az anyagot. Madrid után, a budapesti Fotóhónap2021 fesztiválon látható elsők között a tárlat.
A Fekete fény című kiállításon Margaret Watkins 120 fényképe látható; a nyomatok mindegyike eredeti, 1914 és 1939 között készült. A képek közt portrék és tájképek, modern csendéletek és utcai jelenetek, reklámok és iparművészeti munkák egyaránt találhatók.
A kiállítás a Fotóhónap 2021 fő kiállítása.
További kiállítások a Fotóhónap 2021 keretén belül:
A Magyar Fotóművészek Szövetsége rendezésében létrejött Fotóhónap a magyar fotókultúra legátfogóbb és leggazdagabb rendezvénysorozata. A tavalyi évhez hasonlóan – amikor a Magyar Fotóművészek Szövetsége szervezésében a Robert Doisneau életművét bemutató tárlatot láthatta a közönség – ezúttal is egy nagy érdeklődést kiváltó anyagot hoztak Budapestre: Margaret Watkins életműkiállítása a Mai Manó Ház kiemelkedő tárlata az idei évben. 2021-ben a Fotóhónap sokszínű programjába mintegy 35 tárlat és számos kísérőesemény került, a kiállítások mellett országszerte tárlatvezetések és szakmai előadások töltik meg az október közepétől november végéig tartó időszakot.
A Magyar Fotóművészek Szövetsége 2021 nyarán nyitotta meg saját kiállítóhelyét, Foton Galéria néven. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesülettel való partneri kapcsolat keretében a Szövetség olyan szakmai műhelyt hozott létre, amely a párbeszéd fontosságára helyezi a hangsúlyt a generációk és műfajok között. A Foton Galéria ad helyet az FFS új tagjainak bemutatkozó kiállításának, mely a Ki? Kivel? Hol? Mikor? címet viseli. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója játékra hívja a közönséget a bemutatkozó kiállításon; a játékot minimum ketten játszák, felső határ nincs. A játékosok egy papírra írják a következő kérdéseket: Ki? Kivel? Hol? Mikor? Miért? Mit csinált? A kérdések sora szabadon bővíthető, változtatható.
Igaz vagy hamis? # információdömping a 21. században – 1. rész címmel rendez kiállítást a Foton Galéria a Fotóhónap fesztiválra. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója új művészeti projektjének fókuszában az információdömping és az álhír áll. Vajon tudjuk még, melyik információ igaz és melyik nem? Fontos-e egyáltalán az egyén számára az objektív igazság? A programra a tagok munkatervekkel pályázhattak. A workshop szakmai előadásokkal vette kezdetét, meghívott koordinátora Don Tamás, a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ kurátora volt.
Hogyan fonódhat össze festészet és fotográfia? Ennek egyik lehetséges módját mutatják Fejér Zoltán György, a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életműdíjas (2011) tagjának alkotásai az október végén nyíló, Interdiszciplináris látomások című tárlaton a Foton Galériában. Először mutatkozott be a Foton Galéria az Art Market Budapest programsorozatában. A műtárgyak nemcsak két generáció fotóművészeti érdeklődését és elképzeléseit reprezentálják, hanem a kortárs fotóművészeti tendenciák metszéspontjait is. Az installációt az embernek a környezethez való viszonyulása ihlette.
Idén is csatlakozott a legnagyobb sajtófotó kiállítás a Fotóhónaphoz: a World Press Photo 2021 kiállításon hiteles képek, igaz történetek láthatóak az elmúlt évről. A nemzetközi zsűri 130 ország 4315 fotóriporter 74470 fotójából 151 képet válogatott a bemutatóra. Emellett olyan jeles hazai alkotók is szerepelnek a fesztiválprogramban, mint Féner Tamás,aki Attributált portrék címmel a 2B Galériában mutat be önálló kiállítást. Féner Tamás hosszú pályafutása során többféle megközelítésben foglalkozott portréfotografálással. Legújabb sorozatára kísérletként tekint, melyben az általa szeretett és becsült személyek portréit tárgyakkal találkoztatja. Ez a kísérlet odáig megy, hogy néha már csak az attribútum, az ábrázolni kívántra utaló holmi van jelen. Féner felhasznált tárgyainak, vagy ahogy ő szereti hívni őket: a jeleknek, adott kultúrkörben könnyen dekódolható jelentésük volt és van.
Szamódy Zsolt Olaf retrospektív fotókiállításával vesz részt a fesztiválon a Magyar Fotográfiai Múzeum. A technikai sokoldalúság, a különböző technikai megoldások variatív alkalmazása jelenik meg Szamódy Zsolt egyre terebélyesebb, egyre összetettebb, három évtizedet átfogó fotográfusi életművében. Az Ez van című tárlaton kirajzolódnak az ágazati vonzódások, illetve az életmű műfaji és tematikai súly- és gócpontjai.
Gulyás Miklós Oroszlánváros című tárlata a világ nagy városainak fejlődési folyamatait, az ennek során organikusan egymásra épülő építészeti terekből indul ki. A sorozat darabjai üres, ember nélküli, modern látványelemeket kerülő, építészeti fotóhoz hasonló képek, többnyire nem szokványos nézőpontokból. Építés és pusztulás, múlt és jövő, a valós idő kontextusa, az elveszített aura kutatása jelenik meg az Artphoto Galériában látható kiállításon.
Kisképző Fotó Most 2021 – utazás térben és idően, valós és kreált világokban, mikro- és makrokozmoszokon keresztül. Jelenlét és szerelem a mai Budapesten, Covid idején, letűnt korok és az átalakulás nyomai a fővárosban és vidéken, a Duna-part ismerős és egyben meglepően új látványai a dokumentarista fotográfiákon. Bátor és szabad kísérletezések eredményei: vegyszerek okozta roncsolások az analóg nyersanyagon, emulzióval megkent embrió-szobrok ráexponált testábrázolásokkal, mind-mind az önmagukat kereső és kifejezni vágyó fiatal alkotók munkái. Vizsgamunkák, melyek Fejér János és Molnár Zoltán konzulensi támogatásával készültek 2021 tavaszán, és a kisképzős fotós diákok tudásának esszenciáját mutatják be.
Hogyan lehet otthonról hazamenni? Mit visz magával az, aki épp e két pont között ingázik? Mit vinne akkor, ha már nem menne többé haza? Hogy néz ki az otthon? Mi teszi az otthont otthonná? Mi elégséges ahhoz, hogy egy hely otthonná váljon? Hány otthona lehet egy időben valakinek? A Faur Zsófi Galéria Otthonról haza című kiállítása ezeket a kérdéseket járja körül. A bemutatott műárgyakra kortárs írók reflektálnak, így teremtenek párbeszédet irodalom és képzőművészet között.
A Fotóhónap2021 programjában szereplő kiállítások listája, további részletek itt.
A Fotóhónap2021 online katalógusa itt érhető el.