A 2019-es ausztrál bozóttüzek a modern történelem legsúlyosabb tűzvészét hozták el a kontinensre.

Hárommilliárdnyi állat veszett oda vagy lett hontalan, és egy Anglia méretű földdarab vált a lángok martalékává. Az esemény, amely a Fekete Nyár nevet kapta, katasztrofális volt, ugyanakkor példanélküli módon mozgósította az embereket egy cél érdekében: a fauna megmentése és az élővilág mielőbbi helyreállítása. Ezt az óriási vállalkozást taglalja az Erdőtüzek után – Ausztrália vadonjának feléledése című dokumentumfilm, amely december 5-én, vasárnap 18 órakor debütál a Viasat Nature műsorán.

Mi okozta a Fekete Nyarat?

Délkelet-Ausztráliát három éven át rekordméretű aszályok sújtották: folyók és tavak tűntek el, egész erdők száradtak ki. 2019 a legforróbb és legszárazabb évként vonult be a történelembe, és a szokásosnál már két hónappal korábban extrém tűzveszélyre hívták fel a figyelmet. Az első tüzet augusztusban egy szárazvillám okozta, amiből aztán a valaha látott legnagyobb bozóttűz lett. Ez helyenként olyan heves volt, hogy maga alakította az időjárást. A pusztítás puszta adatai is megdöbbentők: a Fekete Nyár során néhány hónap alatt 20 millió hektár vált hamuvá. Queenslandtől Nyugat-Ausztrálián át Victoriág és Új-Dél-Walesig mindenhol tombolt a tűz – nyomán csak Új-Dél-Walesben 11.000 egyedi tűz keletkezett. A lángok felemésztették a Kenguru-sziget felét is, 50.000 koala otthonát. A nem túl szapora állatok populációjának 80%-a veszett oda.

A vombatokat és „vendégeiket” a saját járataik mentették meg

Miközben a felszínen krematóriumi hőség tombolt, amely minden állatot elüldözött vagy elpusztított, egy kisállat, a vombat néhány példánya csodával határos módon megmenekült, hála a 10-15, vagy akár 20 méter hosszú, földbe vésett járataiknak. Ezek a járatok ráadásul más állatoknak is menedéket kínáltak: a dokumentumfilmben megszólaló egyik mentő hangyászsün és varánusz nyomára is bukkant, sőt, ezekben még a mindig leleményes lantfarkú madarak is elrejtőztek. De a tűzvész túlélése még nem jelent garanciát az életben maradásra: odakint a vombatok egy halott világgal szembesültek, amelyekbe még hetekkel később se tért vissza az élet, ezért a mentőknek élelmet és vizet kellett kitenniük a túlélőknek.

A tűzvész utáni legnagyobb veszélyt a macskák jelentik

Az elvadult macskák Ausztrália 99%-án elterjedtek, és évente másfél milliárd őshonos állatot ölnek meg. A tűzvész is nekik kedvez, hisz megannyi búvóhely nélkül maradt és/vagy sérült állatot hagyott maga után, amelyek közül számos a macskák prédájává vált. Ausztráliában a legrosszabb az emlősök kihalási aránya a Földön, és ezek több mint 90%-át a betelepített rókák és az elvadult macskák okozzák. Ráadásul a miattuk elmenekült állatok hiánya újabb tűzesetekhez vezethet, ugyanis így nincs, aki megforgassa az avartakarót, így az gyúlékony törmelékké válik. Ezért a különböző erszényesek visszatelepítése kulcsfontosságú kérdés ezeken a területeken – jó néhány állatot, pl. tasmániai ördögöket egyenesen azért tenyésztenek, hogy aztán itt szabadon engedjék őket. Illetve a madarak visszatelepítése is kulcskérdés, ugyanis csak egy példány átlagosan 150 tonna talajt mozgat meg évente – jobban, mint bármely más állat a világon.

A Fekete Nyár intő példa arra, hogy a bolygó egy új korszakba lépett, amit már el is kereszteltek Pirocén kornak. Az éghajlati modellezés szerint hosszabb és veszélyesebb tüzes időszakokra számíthatunk mindkét féltekén, és a globális felmelegedés miatt egyre nagyobb szükség lesz a beavatkozásra az állatok életben maradásához. De van remény: az Erdőtüzek után – Ausztrália vadonjának feléledése példátlan összefogásról és a drámai történések mellett kisebb-nagyobb sikerekről is beszámol, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy immáron nem mehetünk el az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések mellett, ugyanis a tüzek itt és most égnek – azaz a Fekete Nyár bármikor megismétlődhet.