A revizor Görög Lászlóval Béres Attila rendezésében.

A Miskolci Nemzeti Színház a Városmajori Színházi Szemle keretében augusztus 31-én mutatta be a fővárosi közönségnek A revizor című előadást Béres Attila rendezésében. Szeptember 16-án a Városmajori Szabadtéri Színpad évadzáróján kiosztották a 10. Városmajori Színházi Szemle díjait, melyen kihirdették: a Miskolci Nemzeti Színház A revizor című előadását választották a Szemle legjobb előadásának, Görög László pedig a legjobb férfi főszereplő díját nyerte el! Az előadás teltházas volt, a budapesti közönség hosszú percekig tartó vastapssal jutalmazta a miskolci társulatot.

A Szemlén résztvevő társulatok produkcióit egy négyfős szakmai zsűri kísérte figyelemmel: Tóth Ildikó, Prima Primissima díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, Szinetár Miklós, Kossuth-díjas rendező, érdemes és kiváló művész, László Ferenc színikritikus és Benkő Nóra, a Szabad Tér Színház ügyvezető igazgatója. Idén a négyfős zsűri mellett egy ötfős közönségzsűri is figyelemmel kísérte az előadásokat, valamint a Városmajori színház honlapján a közönség is leadhatta online a szavazatát a legjobb előadásra.

„Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk.” Ezzel a mondattal kezdődik Gogol majdnem kétszáz éves vígjátéka, melyben egy orosz kisváros elöljárói megneszelik, hogy ellenőrzés érkezik hozzájuk. A polgármester vezetésével összegyűlnek, hogy sebtében felkészüljenek a fővárosi revizor fogadására, de az „apró-cseprő bűnök” nyomait, a túlkapás, sikkasztás és hanyagság rutinná vált gyakorlatát nem könnyű leplezni. Amikor megjelenik a városban egy ágrólszakadt pétervári fiatalember, mindannyian azt hiszik, hogy ő a rettegett revizor. Elkezdődik a hízelgés és megvesztegetés kínos komédiája, melynek során a fiatalember pofátlanul megszedi magát, és bolondot csinál a korrupt városvezetésből.

A revizor klasszikus mű, lassan kétszáz éves, és mint minden társadalmi-politikai szatíra, sok szempontból a keletkezése pillanatához kötött – mondja Béres Attila rendező. Nem elavult – hiszen kevés olyan vígjáték van a világon, amely biztosan aktuális lesz még száz év múlva is, és az egyik A revizor –, hanem bizonyos rétegei erősen a Gogol korabeli orosz viszonyokat tükrözik, amelyek megértése ma nem evidencia mindenki számára, és talán már nem is érdekes. Azt szeretnénk, ha ez az előadás a gogoli darab minden erényét megtartva egy felismerhető, mai történet lenne, mai figurákkal, egy képzeletbeli város mai politikusrétegével – részletezi a rendező. – Van egy mondat a szövegben, ami irodalmi szállóige lett, a polgármester mondja a darabvégi nagy összeomlás pillanatában, félig a többi szereplőnek, félig-meddig a közönségnek: „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!”

Ahhoz, hogy az ebbe a mondatba sűrűsödő írói szándék érvényesüljön, valóban saját magunkat kell látnunk a színpadon, nem pedig egy letűnt kor múzeumi figuráit. Akkor működni kezd a darab humora, és tétje lesz a játéknak. Ezt tartottuk szem előtt az előkészítő és a próbafázisban is – magyarázza Béres Attila. Hozzáteszi, az előadás hangsúlyai a gogoli szöveget követik, a lényeg a szatíra és a helyzetkomikum, melynek alapja egy félreértés: a városvezetés revizornak hisz valakit, aki valójában egy piti kis csaló. – Mivel minden szereplőnek van vaj a füle mögött, kitör a pánik, és senki sem gondolkozik józanul. Az eredetihez képest új és hangsúlyos elem a zene, amit a jelenetek között és a polgármesternél rendezett „fogadás” jelenetében is használunk. A zene jellemez, könnyen érthetővé teszi, hogy kik ezek az emberek, akik megőrülnek az ellenőrzés hírére, a zene leleplezi, milyen kultúrát, ízlést és értékrendet képviselnek, miközben folyamatosan másnak és jobbnak mutatják magukat. Ebben a világban a pénz és a funkció számít, a minél több pénz és a minél magasabb funkció. Ezen a téren nem sok minden változott a 19. század óta, csak gátlástalanabb és leplezetlenebb lett az emberi gyarlóság, és ez a végletesség nagyszerű színészi lehetőségeket rejt magában a miskolci társulat számára – zárta gondolatait a rendező.