A családi szakma, a szabóság addig utált jelképe, a tű, a haláltáborban Tomi megmentőjévé válik, majd egy csodás karrier alapjává. Igaz történet alapján.

„Ahol a tű átfér, átfér a fonál is” – tartja a francia közmondás, ami nagyjából annyit tesz, hogy az alma nem esik messze a fájától. A cím sejteti, hogy Tomi egyszer majd szabó apja nyomdokaiba lép. Pedig a regény elején a dolog még nem így áll. A tizennégy éves fiú egyenesen gyűlöli apja szakmáját: vízvezeték-szerelőnek készül. Az unalmas férfiöltönyöknél sokkal jobban izgatják a szép lányok, az indiánregények, a filmek. Tomi nyughatatlan, nehezen kezelhető gyerek, sosem csinálja azt, amit kérnek tőle. A bar micvóján tudja meg, hogy anyja csak nevelőanyja, később azt is, hogy vér szerinti anyja születésekor meghalt. Onnantól kezdve, mintha még jobban meg akarná gyűlöltetni magát „áruló” apjával és „hamis” anyjával. Már ennyi is pont elég lenne egy érzékeny lelkű, lázadó kamaszfiúnak, de akkor a háború még jobban beleszól a sorsába. Tomi valóban kezelhetetlen, hiszen amikor apja munkaszolgálatra megy, eladja vasalóit, hogy cukrot és mozijegyet vehessen az árukból. Szinte fel sem fogja, mekkora tragédia készülődik. Amikor a családot deportálják, apa és fiú elszakad a többiektől: Gabitól és Tomi anyjától. A fiú egy kamasz kegyetlen őszinteségével írja le a tábori körülményeket, és azt, micsoda kreativitásra van szükség a túléléshez.

     „A táborban kell egy jó kommandó ÉS egy plusz trükk. Kijavítom a szakadásokat, amiért fizetséget kapok, néhány kanálnyi levest, egy falat kenyeret. A cérnát, a tűt, a gombokat, az anyagdarabokat a varrodából szerzem. Lopok, varrok, élek.” (Idézet a kötetből)

Apja például szabónak jelentkezik, amikor varrni tudó embereket keresnek. Tomi konstatálja, hogy ő mennyivel jobb körülmények között dolgozhat a szabóműhelyben, ezért amikor az SS-ek legközelebb varrni tudó emberek után kutatnak, felteszi a kezét. Ugyan az apja visszarántja karját, mondván, nem tud varrni, felejtse el ezt az őrültséget, ő mégis szerét ejti, hogy felvegyék a varrodába. Onnantól kezdve megváltozik az élete. A szabályokat mindig felrúgó, lázadó személyisége pedig megtalálja az utat a túléléshez. A felszabadulás után más ember lesz. Egy ember, akinek rémálmai elűzéséhez a megszállott munkára, szenvedélyes varrásra van szüksége. Egy deportált, akinek a lelke ugyan félig a lágerben maradt, de mégis az haute couture tündöklő csillaga lesz, és Brigitte Bardot-nak, Édith Piafnak tervez ruhát, sőt Grace hercegnő kosztümkabátját, John Lennon esküvői öltönyét és Pompidou asszony, a First Lady ruháját is ő tervezi. Hosszút út vezet ugyan a Champs Elysée fényes szalonjáig, melyet Antoine úrral vezet később, de Tomi eltökélten dolgozik a sikerért. És közben mindenkit megbecsül, aki lelkileg, szellemileg támogatja: Marcelt, akit pótapjaként szeret, és akinek varrodájában fotókkal, élettörténetekkel teletűzdelt „zsenifal” mutatja be, hogyan tudtak emberek a semmiből a legnagyobb dolgokat létrehozni.

     „Vionnet manökenjei szabadon ringó mellel, mezítláb, lágy esésű, varázslatos ruhákban vonulnak végig a kifutón, a ruhákat ferdén szabták, hogy jobban kövesse a test mozgását. A ferde vágás! Madeleine előtt senki nem mert kísérletezni vele! Mondom, igazi kalóz volt! Utána a francia nők szép nyugodtan megtehették, hogy szabadon hagyják mozogni a kincseiket. Na, ez volt a mellek forradalma.” (Idézet a kötetből)

A kötet vége tehát divattörténeti kalandozás is, sőt annál sokkal több. Egyfajta óda a szépségről, a textilek, szabások, színek tökéletes találkozásáról, melyben a test egy istennő szobrává nemesedik, a nők személyisége pedig mutathatja valódi karakterét, és kitörhet a régebbi korok fűzőként szorító béklyóiból. A Lanvin, Dior, Belanciaga stb. tervezőkről szóló himnikus részek szinte elandalítják az olvasót, és rádöbbentik, hogy a ruhatervezés valójában nem más, mint mások álmainak a megvalósítása a saját álmaink segítségével. Az Ahol a tű átfér egy hihetetlen igaz történetet mutat be – egy olyan fájdalmakkal és csodákkal teli életet, amelyet csak a 20. század képes produkálni.

     „Tomi, a mi szakmánkban csak a kezek számítanak. A kezünk hozza létre a szépséget. Ezt követeli a vevő: a szépséget. Meg kell őt szépíteni. Akár csalás árán is, ha muszáj. Felvarrni egy zsebet, bevenni az anyagot, ez mind karcsúsít.” (Idézet a kötetből)

     A koncentrációs tábortól a francia divatvilág csúcsáig megismerhetünk egy csodaszámba menő életet, amit vakvágányra vitt a történelem, de végül megmentett a szépség. Tomi tizennégy éves. Makacs, éles eszű, lázadó szellemű és huncut. Amikor felmászik kedvenc fája tetejére, lányokról fantáziál, és mindarról, amit el fog érni a jövőben. Zsidó lévén deportálják az édesapjával és a legjobb barátjával együtt. Hogy mentse az életét, azt állítja, ért a szabómesterséghez, ettől kezdve a csíkos rabruhákat kell megfoltoznia. Ami blöffnek indult, szerelem lesz első látásra: Tomi rájön, egyszerűen imád varrni, és e hivatás jelenti számára a kiutat. Az Ahol a tű átfér szinte hihetetlen, mégis igaz történet, amely a koncentrációs tábortól a francia haute couture szédítő csúcsáig, egy ragyogó jövő felé ível, miközben bemutat egy regényes életpályát, egy végletes fordulatokkal teli sorsot, amelyet csak a huszadik századi valóság hívhatott életre. – (Fülszöveg)

     „Bizonyos kor után azt veszi észre az ember, hogy a halottjai betelepedtek hozzá. Figyelmeztetnek a kötelességünkre, és végül rá is vesznek, hogy eleget tegyünk neki. Miattuk egyeztem bele a könyvbe, az öcsém miatt, az anyám miatt, azok miatt, akiknek az emléke elenyészne a halálommal. Hamarosan mind megjelennek a könyvoldalakon, szorosan egymás mellett, és a könyvtárak hosszú időre megóvják őket. Én nem hiszek a szavakban, de nem ám, egy egész szóármádia sem tudná megváltoztatni a világot, a szavak szinte mindig árulóinkká lesznek, de legalább túlélnek bennünket.” (Idézet a kötetből)

    „Az elegancia azt is jelenti, hogy az ember képes alkalmazkodni az élete fordulataihoz.” – Yves Saint-Laurent

Véronique Mougin: Ahol a tű átfér

Fordította: Tótfalusi Ágnes

Eredeti cím: Où passe l'aiguille

Megjelenés: március

Füles, kartonált, 400 oldal