Európa újra mozizni megy!” – Tizedik alkalommal rendezik meg az egyik legnagyobb összeurópai filmünnepet, amelyen tavaly 40 ország 700 mozijában több mint 90.000 néző vett részt.

Azt gondolom, hogy Dumas könyvét jóval kevesebben olvasták, mint ahányan ismerik a történetet – hiszen nem egy filmsorozat, film készült már belőle.
Mindenesetre merész dolog filmre vinni, 1-2 órában nem lehet elmesélni a könyvhöz hűen az eseményeket. De ki is akarja „elmesélni” a könyvet filmen? Van pár motívum, pár név, ami a film történetét a könyv történetéhez köti – és természetesen van a filmrendező alkotói szabadsága (és sok más is, de ne menjünk bele a részletekbe).
A film alapmotívuma a regény alapmotívumát követi: az ártatlan embert a főnöke, barátja, ügyben érintett személy az ő saját haszna, vágya miatt elárulja, szerelme elhagyja – de megadatik a bosszú lehetősége. Hát ennyi, a részletek már mások a könyvben és a filmben is. A filmnézők döntő többsége, akik nem olvasták a könyvet – ezeket az eltéréseket nem is veszik észre, akik meg ismerik a történetet, jobb, ha nem akadnak fent rajta.
A film igen látványos képi elemekben: gyönyörű a táj, szemkápráztatóak a kastélyok, a kastélybelsők, szépek a korabeli ruhák. Itt a látványt nem rontja el szinte semmi: a kockaköves utcákat mintha most seperték volna fel, a felakasztott embereket sem látjuk oly sokáig, hogy esetleg elborzadhatnánk tőlünk, no és If börtöne – a könyv szerint a főfelügyelő látogatásakor „olyan bűzös és undorító, penészes lépcsőn indultak lefelé, amely már magában is borzalmasan ható a látó, a szagló és lélegző szervekre” – a filmben felújított örökségvédelmi helyszín benyomását kelti. A film minden látványelemében hozza a kosztümös filmektől elvártakat.
A történet végig logikus és érthető, nincsenek „nagy homályok”. Bár, hogy hogy válthat egy egyszerű 18-20 esztendős csak a tengerészethez értő, de alapjában tanulatlan fiatalemberből kifinomult modorú, előkelő társasági viselkedésű gróf, illetve hogyan sikerül (alvilági?) csoportok, emberek bizalmába férkőzve összegyűjteni kompromittáló adatokat? - de ezekre a kérdésekre a regény sem ad igazán választ.
A könyv azért nem foglalkozik részletesen az előbb írtakkal, mert tipikusan romantikus mű, a film azért, mert használja a romantikus műfaj kellékeit: kell bele zseni, kell bele fantázia, kell bele fantasztikum, kell bele misztikum – mondhatni: minden elképzelhető, minden elérhető a történetben. Majdnem kihagytam a szenvedélyt, amely lehet szerelmi szenvedély is – ebben a filmben van az is: régi szerelem és új is.
A cselekmény nemcsak érthető, de jó ütemű is, nem éreztem benne üresjáratot. A történés, a regény időtartama kb. 20 év, ezalatt sok minden megváltozott: a politikai helyzet, a szereplők társadalmi rangja és nem utolsó sorban az emberek kinézete, főleg a fizimiskája. A mai fiatalságkultusz ezen filmen is érződik - szerintem - nem igen véltem látni Dantes arcán annak a pokoli tizen évnek a nyomát, amit a börtönében fizikailag és érzelmileg átélt.
A történetnek kell, hogy legyen morális szála is, itt konkrétan az, hogy a bosszúvágy meddig jogos – ha egyáltalán jogos? Nem megyünk el a bibliai „.. megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyediziglen ..” -ig, de van büntetés és van nemes megbocsátás is a filmben.
A színészek játéka meggyőző, élvezetes, mindenki jól alakítja a ráosztott szerepet.
Mindent összevetve a romantikus, kalandos, kicsit érzelmes, kosztümös filmek rajongóinak igazi csemege ez az alkotás. Kiskamasz gyerekekkel is ajánlom családi mozizásra, csak akkor pakolják fel magukat popcornnal és üdítővel, mert a film 3 órás!
Jó szórakozást kívánok a filmhez, de azért azt ne felejtsék el, hogy ez nem Dumas Monte Cristo-ja és nem is történelmi igényességű korrajz a Napoleon bukását követő franciaországi időkről!





















