A Magyar Filmadatbázis évzáró adatai alapján az Agymanók 2. volt a magyarok kedvence 2024-ben.
Azt gondolom, hogy Dumas könyvét jóval kevesebben olvasták, mint ahányan ismerik a történetet – hiszen nem egy filmsorozat, film készült már belőle.
Mindenesetre merész dolog filmre vinni, 1-2 órában nem lehet elmesélni a könyvhöz hűen az eseményeket. De ki is akarja „elmesélni” a könyvet filmen? Van pár motívum, pár név, ami a film történetét a könyv történetéhez köti – és természetesen van a filmrendező alkotói szabadsága (és sok más is, de ne menjünk bele a részletekbe).
A film alapmotívuma a regény alapmotívumát követi: az ártatlan embert a főnöke, barátja, ügyben érintett személy az ő saját haszna, vágya miatt elárulja, szerelme elhagyja – de megadatik a bosszú lehetősége. Hát ennyi, a részletek már mások a könyvben és a filmben is. A filmnézők döntő többsége, akik nem olvasták a könyvet – ezeket az eltéréseket nem is veszik észre, akik meg ismerik a történetet, jobb, ha nem akadnak fent rajta.
A film igen látványos képi elemekben: gyönyörű a táj, szemkápráztatóak a kastélyok, a kastélybelsők, szépek a korabeli ruhák. Itt a látványt nem rontja el szinte semmi: a kockaköves utcákat mintha most seperték volna fel, a felakasztott embereket sem látjuk oly sokáig, hogy esetleg elborzadhatnánk tőlünk, no és If börtöne – a könyv szerint a főfelügyelő látogatásakor „olyan bűzös és undorító, penészes lépcsőn indultak lefelé, amely már magában is borzalmasan ható a látó, a szagló és lélegző szervekre” – a filmben felújított örökségvédelmi helyszín benyomását kelti. A film minden látványelemében hozza a kosztümös filmektől elvártakat.
A történet végig logikus és érthető, nincsenek „nagy homályok”. Bár, hogy hogy válthat egy egyszerű 18-20 esztendős csak a tengerészethez értő, de alapjában tanulatlan fiatalemberből kifinomult modorú, előkelő társasági viselkedésű gróf, illetve hogyan sikerül (alvilági?) csoportok, emberek bizalmába férkőzve összegyűjteni kompromittáló adatokat? - de ezekre a kérdésekre a regény sem ad igazán választ.
A könyv azért nem foglalkozik részletesen az előbb írtakkal, mert tipikusan romantikus mű, a film azért, mert használja a romantikus műfaj kellékeit: kell bele zseni, kell bele fantázia, kell bele fantasztikum, kell bele misztikum – mondhatni: minden elképzelhető, minden elérhető a történetben. Majdnem kihagytam a szenvedélyt, amely lehet szerelmi szenvedély is – ebben a filmben van az is: régi szerelem és új is.
A cselekmény nemcsak érthető, de jó ütemű is, nem éreztem benne üresjáratot. A történés, a regény időtartama kb. 20 év, ezalatt sok minden megváltozott: a politikai helyzet, a szereplők társadalmi rangja és nem utolsó sorban az emberek kinézete, főleg a fizimiskája. A mai fiatalságkultusz ezen filmen is érződik - szerintem - nem igen véltem látni Dantes arcán annak a pokoli tizen évnek a nyomát, amit a börtönében fizikailag és érzelmileg átélt.
A történetnek kell, hogy legyen morális szála is, itt konkrétan az, hogy a bosszúvágy meddig jogos – ha egyáltalán jogos? Nem megyünk el a bibliai „.. megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyediziglen ..” -ig, de van büntetés és van nemes megbocsátás is a filmben.
A színészek játéka meggyőző, élvezetes, mindenki jól alakítja a ráosztott szerepet.
Mindent összevetve a romantikus, kalandos, kicsit érzelmes, kosztümös filmek rajongóinak igazi csemege ez az alkotás. Kiskamasz gyerekekkel is ajánlom családi mozizásra, csak akkor pakolják fel magukat popcornnal és üdítővel, mert a film 3 órás!
Jó szórakozást kívánok a filmhez, de azért azt ne felejtsék el, hogy ez nem Dumas Monte Cristo-ja és nem is történelmi igényességű korrajz a Napoleon bukását követő franciaországi időkről!