Nagy „Hódító” Sándor biciklisfutárnak még tavaly támadt az ötlete, hogy önmagát is kipróbálva, kitekerjen kerékpárral Zaragozába. Az úttal, a fogyatékkal élő gyermekek segítésére hívná fel a helyzetet. A legkisabb öccse is fogyatékkal él, ezért „érte is tekert”. Az út végcélja a Zaragóziai expo magyar napjának a nyitóünnepsége volt. Jelképesen egy palack magyar gyógyvizet vitt ki, aminek az átadására az expón kerül sor. Az út 12 napra lett tervezve, ez végül 11 és fél nap alatt sikerült is.

Az útra Bújdosó „Fürtös” Gábor, egy biciklisfutár ismerőse is elkísérte biciklivel. Sanyi jóbarátom, ezért az autós „kísérőcsapatban”, én is benne voltam. Az autót Sanyi édesapja vezette, és Sanyi barátnője is velünk tartott. A mi „feladatunk” főként az élelmezés, bevásárlások, az útnak a háttérbiztosítása volt. Az út során négyszer aludtunk campingben, és hétszer valahol a szabadban. Sanyi, Katival a hátsó raktérben aludt, ez egy szűk szivacsteret jelentett, a csomagok miatt annyi hely maradt, ahol két ember éppen elfért, Fürtös sátrat hozott magával, én meg Sanyi apjával osztoztam a kocsi elején (elöl ill. hátul) ez fejenként 120 cm-nyi alvófelületet jelentett. A camping jól hangzik, de ilyenkor is így volt az alvás. A Camping bája inkább, a zuhanyzóban, az áramlehetőségben (telefonok, kamera töltése stb..) rejlett.

Reggel és napközben, hideg élelem volt a bicikliseknek, csináltunk szendvicseket nekik, kaptak csokit, és gyümölcsöket. Meleg étel este, egyetlen alkalom kivételével (akkor tojásrántotta), valamilyen tészta volt, tojásostészta, babkonzerves-tészta, valamilyen-konzerves tészta volt, de hát abban van a kalória, meg egyszerű is elkészíteni. Mindezt gázpalackos melegítőn elkészítve.

A reggeli kelés mindennap hajnali öt körül, kávé, némi kaja, feleszmélés, összepakolás, indulás úgy másfél óra múlva, megállás általában estefelé. A campingeken, kívül, bár azokat, se volt könnyű találni néha, az esti helykeresés nem egy egyszerű feladat, a legtöbb országban az autóút mellett, művelt földek magántulajdonok vannak. Alkalmanként ez még plusz egy órát is kitett, amivel csak tovább nőtt, az aznapi kilóméterek száma. Ha tehettük kikerültük a nagyvárosokat, ha nem sikerült, akkor jó alapos eltévedések keveredtek belőle. Az utak táblázása az egy külön történet, a francia utaké a legdurvább, és a spanyoloké a legjobb. Mire az egyik országban már nagyjából kiismerte az ember a táblákat, addigra átkerültünk egy másik országba, és kezdődött elölről az ismerkedés, szentségelés. Az egész utat egy európai autósatlasz alapján tettük meg, ahol kb. minden negyedik város volt feltüntetve, és csak a nagyobb utak. Egyszer volt csak részletes térképünk a francia-spanyol határnál, de az is csak másfél napig volt érvényes.

Ausztriában 1400, Franciaországban 1700 m-ig kellett feltekerni. Az ausztriainál a hegy tetején, az autó fékje füstölni kezdett, lefelé motorfékkel tudtunk, csak lemenni 17 százalékos lejtőn, szerpentineken, a szakadék mellett, szalagkorlát nélkül. Volt zuhogó eső órákig Olaszországban, és kegyetlen forróság sík terepen Spanyolországban, de mindezek ellenére haladni kellett, augusztus 12-én indultunk, és ki kellett érni augusztus 24-re az expóra. Nem nagyon fért bele a pihengetés. A srácok azért elfáradtak az út alatt, de a 215 km-es napi átlag meglett, mivel odaértünk egy nappal korábban. A tempó eléggé feszített volt, de sikerült, és az a lényeg. Nem az a kifejezett luxusút vagy nyaralás volt, de úgy gondolom a körülmények miatt, csak elismerésre méltóbbá válik a teljesítményük.

Zaragózába egy nappal korábban érkeztünk, elmentünk az expóra, lebeszéltük a másnapi programot, este egy kis lazítás lehetett végre. Az expón szerveztek szállást nekünk, végre ágyban alvás. Másnap egy óra körül, az expón, a magyar pavilonban, a megnyitó keretei között Sanyi elmondott egy pár mondatot a fogyatékkal élő gyermekek segítésének fontosságáról, és átadta a gyógyvizes palackot Diego Lopez Garridonak, a spanyol külügyminisztérium EU ügyekért felelős államtitkárának, és kezett rázott Sólyom Lászlóval, a magyar köztársasági elnökkel, utána volt még egy-két interjú. Aznap este még pihenő, aztán visszafelé folyamatos vezetéssel 36 óra egyhuzamban hazáig. Na az sem volt egy leányálom.

Az út főbb állomásai nagy léptékekben:
Budapest – Klagenfurt – Villach – Trento – Brescia – Genova – Ventimiglia – Monte Carlo – Cannes – Aix en Provance – Montpellier – Perpignan – Lleida – Zaragoza

Az út során odafelé 2500 km-t tettek meg körülbelül biciklivel. Azért csak körülbelül, mert a bicikli kilóméterórája már a második napon felmondta a szolgálatot. Az autóban 2700 km volt benne, de mi valamivel többet keringtünk.

Az útról egy pár képet, a képek menüpont alatt a beszámolóknál meg lehet nézni. Sajna csak egy legegyszerűbb, kicsi, 4 megás felbontású digitgép volt nálunk.