Október 10. és 17. között a Corvin Moziban összesen 29 dél-koreai filmet láthat a közönség, köztük díjnyertes alkotásokat, igazi közönségkedvenceket és friss premier filmeket is. A vetítéseket magyar és angol felirat kíséri, a programban közönségtalálkozók és különleges kísérőesemények is helyet kaptak.

A Valahol Koreában című kiállítás két meghatározó magyar dokumentarista fotográfus, Benkő Imre és Molnár Zoltán munkáit mutatja be a Mai Manó Házban. Bár generációs különbség és eltérő korszakok választják el őket, mindketten a Távol-Kelet felé fordultak, és képeik közös metszete a Koreai-félsziget lett.
Fotográfiáik párbeszédbe lépnek egymással: egyszerre idézik meg a múltat és a jelent, feltárják a látszólag távoli világok közötti rejtett kapcsolódásokat, és az emberi figyelem időtlen gesztusait hozzák közel a nézőhöz.
Benkő Imre először 1984-ben, turistaként jutott el Észak-Koreába, ahol a szigorúan ellenőrzött mozgástérben, állandó felügyelet mellett is képes volt olyan fotókat készíteni, amelyek az időtlenség érzetét keltik. 1989-ben, a Világifjúsági Találkozó alkalmával ismét Phenjanban járt, ekkor már fotóriporterként, de az „elvárt” képeken túl saját látásmódjának megfelelő munkákat is létrehozott. Fotográfiái egyszerre dokumentálják a diktatúra külsőségeit és mutatják meg azokat a részleteket, amelyek túlmutatnak a politikai kereteken, és önálló képi univerzumot teremtenek.
Molnár Zoltán – aki hajdanán Benkő Imre tanítványa volt – Dél-Koreában találta meg azt a kultúrát, amelyhez személyesen és vizuálisan is kötődni tud. Munkái nem pusztán a helyszín különlegességeit ragadják meg, hanem saját élményein és érzésein átszűrve adják vissza mindazt, amit a koreai társadalom mindennapjaiból és lelki világából megtapasztalt. Morális és művészi hozzáállása tanáráéval rokon, mégis teljesen önálló fotográfusi út bontakozik ki képein, amely a kortárs dokumentarizmus nemzetközi színvonalához mérhető.
A két alkotó sorozata együtt mutatja meg Észak- és Dél-Korea különbözőségeit és mélyebb összefüggéseit. Benkő és Molnár fotográfiái a személyes utazások és a belső fejlődés lenyomatai, amelyekben a másik ember felé forduló figyelem és az emberi létezés egyetemes kérdései válnak érzékelhetővé. Bár két különböző korszak és társadalmi valóság tárul a néző elé, a kiállítás összekapcsolja a koreai világ kettős arcát, és rámutat arra, hogy a látszólag távoli valóságok között is felfedezhetők a közös szellemi gyökerek.























