A városi nyilvános illemhely pöcegödrétől a magántulajdonú aranyozott vécécsészéig – avagy egy pojáca tündöklése (bukás nélkül).

©Jü Hua: Testvérek
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.

Hétszáz oldalas a könyv – nem egyszerű röviden elmondani a történetét: Mao Kínájának egy Sanghaj környéki városában – Liuvárosban a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején a fiatal özvegyasszony Li Lan és az ugyancsak özvegy Szung Fan-ping összeházasodik, s mindketten egy-egy fiúgyereket visznek az új házasságba. A nő fia Kopasz Li, a férfi fiát Szung Kangnak hívják. Ők a könyv címadó „testvérei”. A két fiú igen hamar elveszíti az apját ill. új apját, Kopasz Li anyjánál marad, Szung Kang apai nagyapjához, falura kerül. Hét év múlva az anya is meghal, aztán a nagyapa is meghal – s a két fiú újra együtt van Liuvárosban. Mindeközben „tombol” a Nagy Proletár Kulturális Forradalom. Tombol: kínzások, megalázások, gyilkosságok – érzelmi és anyagi nyomorúság az ideológiai téboly hálójában.

A könyv második része már a „megújult” Kínában játszódik, a korlátlan lehetőségek korában: nyerészkedés, meggazdagodás – és az érzelmi sivárság csak annyiban más, hogy „nyugatimádó, nyugatmajmoló” stílusban folyik.

Kopasz Li Kína egyik leggazdagabb emberévé válik, míg testvére betegen, lelkileg és testileg megnyomorodva a vonat elé fekszik.

The requested image size is not available for this photo on Flickr (uploaded when this size was not offered yet). Try another size or re-upload this photo on Flickr.Jü Hua

A stílus? Hát igen, nem romantika, nincs szentimentalizmus. A realitás, apró részletekben jelenik meg, az igazi emberi értékek, érzelmek felvillantásában – Li Lan és Szung Fan-ping szerelme, a férfi gondoskodása a fiúkról, a földesúr-nagyapa halványan megrajzolt alakja, az este a vasúti sínek mellett …. A többi is igaz, nem kételkedünk benne: a kisemberek nyomora, naivitása, brutalitása, a szexualitás deformálódása avagy az üzleti élet szenvtelen csak a pénz utáni hajszája, de mindez valami torz, eltorzult formában jelenik meg. A „díszlet, jelmez” szegénytelensége, csak pár odavetett szó: „Szung Kang a jóképű, magas, karcsú fiatalember, Kopasz Li az alacsony és köpcös”, de a többi szereplő külseje és „belseje” is csak ilyen röviden van bemutatva. Ilyen a környezet is. Szinte bárhol játszódhatna: „Kopasz Li a földdel tette egyenlővé a régi Liuvárost, és felépítette az újat.” Ennyi.

Mi ez? A pöcegödrök, a női hátsók, a ronggyá verések, a ba… meg kötőszóként való alkalmazása végigkíséri az egész történetet – semmi sem változik alapvetően 1960-től 2000-ig. Semmi. Először nem tetszett a könyv stílusa, de tovább olvastam, s arra gondoltam, hogy ez a stílus nem más, mint egyre elkeseredettebb üvöltésig fajuló kiabálás, a kétségbeesés hangjai, amikor már nem lehet másképpen kifejezni a szennyet, a piszkot, az embertelenséget, a kiszolgáltatottságot.

Miért engedik az emberek akárhol (nemcsak Kínában), hogy meddő, impotens, hatalomtól, pénztől megrészegült pojácák diktáljanak?

A kulturális forradalom messze van, Kína változik, de merre megy? Senkinek sem mindegy, hiszen ma a világon minden hetedik ember kínai. Ma, 2010-ben a kínai elnököt, Hu Csin-tao-t tartják a világ legbefolyásosabb emberének. Nem mindegy mi történik Kínában, nem mindegy mi történik a világban – nekem erről is szólt ez a könyv.

Jü Hua: Testvérek, 2010
Magvető kiadó, ISBN: 978 963 14 2848 3