2011. február 2-án, szerdán 18 órakor Muladi Brigitta, a kiállítás kurátora és Somody Péter nyitja meg az Ajtó a folyóhoz c. kiállítást az Inda Galériában.

©Somody Péter: Egy időben több helyen
13 év óta óta - CSEPPEK.hu.Somody Péter: Egy időben több helyen

Az Ajtó a folyóhoz sokrétű szimbólumként értelmezhető: a folyó a művészet sodra, az ajtó a mű, amely egy ismeretlen világot nyit meg. A folyó, mint egy állandó mederben mindig más alakban létező jelenség metaforája lehet a mai nonfiguratív festészeti törekvéseknek, és prezentálhatja a művészettörténeti stílusok kontinuitását. Azt, hogy az absztrakció, mint végtelen folyó, a modernizmus szülötte, ma is egy releváns megnyilatkozási mód maradt, és kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkezik.
Somody alkotásai – talán szándéktalanul – nagyfokú hangulatkifejező, poétikus erővel rendelkeznek, akárcsak Kooning művének címe. Ha nem tiltakozna ez ellen a művész, azt mondanám, hogy a munkája végeredménye sok esetben költőien szép, amely primer szépség egy különleges, ma alig használt technika alkalmazásával jön létre, és amely az amerikai ötvenes évek amerikai festészetének, nevezetesen Jackson Pollocknak a korszakalkotó újítása volt. Az alkotás folyamata során a látható színfoltok az öntörvényűen elterülő anyag nyomaiként maradnak a felületen, általában ecsethasználat nélkül. A „dripping”, csorgatás, öntés, csepegtetés módszere, ami Európába „tasizmus” néven került be a köztudatba, inkább a mi földrészünkön mutatta fel az imént említett esztétikus megjelenést. Amerikában a szabadságot, féktelen erőt hivatott közvetítetni a művészek törekvése szerint, a hatalmas méretű művekkel, erős, karakteres színekkel.
Számos nagy kiállítást rendeznek e jelenségeknek a bemutatására, többek között tavaly a MUMOK Bécs Festészet folyamatban / Malerei in Process kiállítása vállalkozott arra, hogy a mai friss alkotásokat kapcsolja a történeti szálakhoz (amelyekben Maurer Dóra és Jovánovics György alkotásai is helyet kaptak).
A Kunstforum Bank Austria kiállítóhelyén rendezték meg 2005-ben azt a Willem de Kooning és a követői kiállítást, amelyen a fent említett képet láttam, és amely többek között David Reed és Sue Williams 2000-es években készült absztrakt képeit is bemutatta.
Somody Péter művészeti szándékaiban közeli rokona ezen két művésznek, akik pályájuk kezdetétől a színfolt-forma által meghatározott képi világnak elkötelezettek, és képesek ma is aktuálisak maradni. Somody eddigi művei koherensen kapcsolódnak egymáshoz, és mégis időről időre megújulnak. Két évvel ezelőtt különböző sorozatait láthattuk: nagyméretű olajképeket és plexiképeket, amelyeket tíz éve kezdett el, s amelyek ma is új darabokkal bővülnek. A jelen kiállításon prezentált anyagban ezek továbbfejlesztett változataiként világítódobozokat is bemutatunk, s a tárlaton láthatjuk a Győri Városi Múzeumban a közelmúltban bemutatott olajképeit is, amelyek a korábbi sorozatokhoz képest frissült színkészlettel és elmélyült technikai jártassággal, felszabadult, játékos formákat rajzolnak fel.
A kiállítás igazi meglepetései a világítódobozok és plexiképek mellett azok a kisméretű egyedi grafikák, amelyeket Somody hét évvel ezelőtt készített, és ugyanazt a szabad festékkezelést és játékosságot mutatják, amit a legújabb világítódobozok, amelyben a művész szembeszáll a színfoltok végtelen szépségével, és az esztétikát megzavaró momentumokat helyez el bennük. Már színkészletük is diszharmonikus, élénkvörös foltok feleselnek vakító pinkekkel,amelyek sima felületét itt-ott ködös-szürke áttűnések törik meg. A korábbi bársonyos szín-együtthangzásokat kontrasztok és oda nem illőnek szánt betűk, ábrák bontják meg – szándékosan.
Nem csupán a kiállítás, de a megnyitó is szokatlan lesz, a megnyitó személy vélekedése mellett a művész véleményét is hallhatjuk.