©Krimi és Asperger-szindróma. Így együtt és keverve. Hogy mi a krimi, azt nem kell senkinek se magyarázni. Az Asperger-szindróma már nem ilyen egyértelmű, bár

aki olvasta Douwe Draaisma Kizökkent elmék című könyvét (ismertető jelent meg róla a cseppeken http://cseppek.hu/olvasnivalo/1305douwe-draaisma-kizoekkent-elmek) annak beugrik, ők a „kis professzorok”.

Jacob Hunt autista, méghozzá az „irigyeltebb csoportból” való, ő ugyanis jó beszédkészségű, ragyogóan intelligens – csak éppen rendmániás, nem tudja elviselni, ha a napirendje fölborul. Mániákusan ragaszkodik bizonyos dolgokhoz, például, hogy hétfőn csak zöld színű ételt eszik, zöld színű ruhát hord – és így tovább, minden napnak megvan a színe. Ha valami kizökkenti, dührohamot kap: visít, rángatózik, veri a fejét a falba …. – lecsendesítése olyan, mintha kiadós tornádót kellene megfékezni – mondja az anyja. De a legrosszabbak mégsem ezek, hanem az, hogy képtelen értelmezni a szociális jelzéseket. Nem látja a dühöt, a szeretetet, a segítőkészséget – és ő sem „érez” ilyeneket.

A család: az anya két gyerekével, a 18 éves Asperger-szindrómás Jacobbal és öccsével. Az apa elment, miután kiderült a gyerek betegsége. De – mondja Emma, az anya – rendesen küldi a tartásdíjat. Emma élete a gyerekei, ellátni őket, folytonosan résen lenni és mindennek a megszokott mederben kell zajlani. Theonak, az öcsnek sincs az iskolán és az otthonon kívül élete, bátyja miatt nem tud barátokat szerezni. Jacob most éppen a kriminalisztikába veti bele magát, életét, napirendjét a „Bűnvadászok” tévében vetített epizódjainak vetítési idejéhez igazítja. Csak a bűntények megoldása érdekli – nemcsak a tévésorozaté, hanem kimegy valóságos helyszínekre, hogy a rendőröknek tanácsokat adjon. És ekkor brutális gyilkosság áldozata lesz egy fiatal gyógypedagóguslány, akinek a lakásán Jacob járt utoljára. Jacob a rendőröknek csak arra válaszol üres tekintettel, teljesen érzéketlenül, amit kérdeznek tőle. Csak egy kis időnek kell eltelni, s máris ő a gyanúsított.

A könyv egymás után következő fejezeteit más és más szereplők mondják el az ő szemszögükből láttatva a dolgokat – így áll össze a történet.

Izgalmas, fordulatos krimi, mellette pedig az Asperger-szindrómás betegségről való folytonos tépelődés, gondolkodás.

Az utolsó oldalakon derül ki az igazság, már ahogy az a jó krimiktől elvárható is.

A könyv jó, izgalmas, érdekes és elgondolkodtató – bár kicsit bő lére engedett, ismétlésektől és szájbarágásoktól sem mentes. Jodi Picoult talán még nem jött rá, nem a mennyiség (oldalszám) a fontos...

©Jodi Picoult Házirend
ISBN 9 789632 931210
Athenaeum