Szomjas György nemzedéke a kádári 70-es években el nem tudta képzelni, hogy egy diktatórikus rendszerben ki- és összeforrott barátságok húsz év múlva a vágyott demokratikus viszonyok közepette kapnak végzetes sebet. A történet persze nem tavaly kezdődött, de Szomjas egyik legújabb, Dumafilm című dokumentumfilmje a tavalyi parlamenti választások idején indul három férfi, Fábry Sándor, Dettre Gábor és Heller Gábor barátságával a középpontjában.

A rendező munkájában az egyik legnemesebb emberi kapcsolatot, a barátságot hívta segítségül, hogy az elmérgesedett és eldurvult közbeszéd ellen egy lehetséges alternatívát kínáljon. Jelesül, akik valaha egy nyelvet beszéltek, egy álmot álmodtak, azokban kell, hogy létezzen még valahol a zsigereik mélyén a vágy, hogy újra keressék az utat egymás felé.

A három férfi baráti kapcsolata kiskamaszkorban illetve a zsenge húszas éveikben kezdődött. A film első harmadában mesélnek megismerkedésükről, és arról az affinitásról, amely szinte testvérekké avatta őket. A világot és önmagukat leginkább a képző- és filmművészethez való kapcsolatukon keresztül fedezték fel, és később mindhárman ebbe az irányba indultak el. Fábry író és dramaturg, később egy népszerű show vezetője lett, Dettre filmrendezőként dolgozik itthon, az Államokban eltöltött évek után, Heller Gábor pedig forgatókönyvíró és a Fábry Show írója is egyben.

A filmet nézve koridéző- és oknyomozó munkával egyaránt van dolgunk. A fotókkal, korabeli filmekkel és híradórészletekkel megidézett múlt képei izgalmasak, mégsem nosztalgikusak. Jól szerkesztettek az egymásnak feleselő „monológok” és a hármas dialógok. Jó látni a fiatal éveket és hallani a történeteket, főleg a „nagydumás” Fábry Sándor szájából, amiért hálás is a közönség. De ami az alkotói törekvés lényegét illeti, hogy a külső körülmények és belső változások ellenére a régi barátság felújítható-e, ez az igazi tétje a filmnek.

A filmben két alkalommal jönnek össze a barátok. A csúcspont az első találkozás. Mindhárman saját vérmérsékletüknek megfelelően ragaszkodnak álláspontjukhoz. Fábry Sándor a jelenlegi kormánypárt kétharmados győzelmében látja a gyógyírt bajainkra, Dettre Gábor a polgári értékekhez tartja magát, Heller Gábor pedig egy nyugatias, nyitott demokrácia híve. Akárhogyan is, de első ránézésre egy állásponton vannak, hiszen bármelyik európai konzervatív jobbközép párt ugyanúgy magáénak vallja a polgári értékeket és a vélemény-és szólásszabadságára kényesen vigyázó nyugatias típusú demokráciát, mint a három barát. Mégsem sikerül újra egymáshoz közeledniük, hiába beszélik ki magukból az ellenérzéseiket bizonyos jelenségekkel kapcsolatban. Leginkább azért vallanak kudarcot, mert a szavak nem engedelmeskednek. Közös fogalmaink egyezményes jelentéséről valami egészen más derül ki. Így nemhogy egy jóízű disputa nem lehetséges a felek között, de jóformán semmilyen beszédváltás. A terápiának szánt forgatáson végül egyikük sem enged.

A film utolsó harmadában egy laza, levezető beszélgetés után azért úgy döntenek a barátok, hogy a jövőben többet és „barátibban” találkoznak majd, hiszen a politikai diskurzuson túl még annyi más közös témában ismerhetnek újra egymásra. Család, filmek, nők…,, na, jó, néha egy kis politika. Meglehetős kétellyel szemléltem, ahogyan Szomjas György filmjének utolsó kockái kifehérednek, miközben a barátok viccelődnek, nevetnek egy napsütötte teraszon. Igen, jó lenne tiszta lappal kezdeni.

A film az idei Magyar Filmszemle programjában szerepelt, de a nyilvános vetítés előtt nem sokkal Fábry Sándor személyiségi jogaira hivatkozva letiltotta a produkció bemutatását.

10/10 pont

Dumafilm - színes, magyar, dokumentumfilm, 73 perc, 2010.
Rendező: Szomjas György
Szereplők: Fábry Sándor, Dettre Gábor, Heller Gábor