Az idén 44 éves Kaláka együttes minden hónap utolsó szombatján koncertet tart a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Ezeknek a koncerteknek különleges a hangulata, mivel nincsenek mikrofonok, nincs hangosítás, így egy meghittebb közeg alakul ki a zenészek és a közönség között. Az elmúlt évek során nagyon sok vendégművész, költők, színészek, zenekarok csatlakoztak a szombati koncertekhez.

2013. október 26-án ismét következik egy „utolsó szombat”, melynek vendége a Ferenczi György és a Rackajam lesz. Ám ez az este most más lesz, mint a megszokott: koncert is lesz, de emlékezés is.

A 19 órakor kezdődő koncert emléket kíván állítani Halmos Bélának, a nemrégiben elhunyt, kiváló népzenésznek, Széchenyi-díjas népzenekutatónak, az MMA tagjának. Halmos Bélához rengeteg emlék köti a Kaláka együttes tagjait, igaz barátként emlékeznek rá. Ő volt az áprilisi Kaláka koncert vendége.

A megemlékezés alkalmából Sebestyén Márta, Kányádi Sándor, Ökrös Csaba és Rátóti Zoltán is fellép az esten.

Halmos Béla (1946-2013) Szombathelyen született. 1970-ben építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1970 és 1972, majd 1979 és 1982 között dolgozott várostervező építészmérnökként a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben. Kisgyermekkora óta zenélt, a népzenével komolyabban 1969 óta foglalkozott. Előadóművészként kezdetben a Sebő-Halmos duó tagjaként, majd a Sebő együttes alapítótagjaként tevékenykedett. 1991-től volt a Kalamajka Együttes prímása. 1972 és 1979 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Bartók Béla Néptáncegyüttesének volt zenekarvezetője. Elindulásától kezdve tevékenyen részt vett a táncházmozgalomban – zenészként, oktatóként, szervezőként, népzenegyűjtőként és kutatóként egyaránt. Az MTA Népzenekutató Csoportjának, majd az MTA Zenetudományi Intézetének külső munkatársaként Martin György megbízásából a népi tánczene körébe tartozó hegedűdarabok lejegyzésével, zenekari partitúrák készítésével és felvételek archiválásával foglalkozott. Több mint egy évtizeden keresztül gyűjtötte Ádám István széki prímás és zenekarának anyagát, amelyből végül kandidátusi disszertációja is született. A zenetudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1987-ben kapta meg. 1992-től a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa, itt létrehozta a Hangszeres Népzene Kutató Csoportot. 1999-ben kezdte el a Táncház Archívum szervezését, amelynek 2000-től haláláig vezetője volt. Az Archívum 2001-ben a Hagyományok Házába került át. Munkaidején kívül különböző népzenei és néptáncos rendezvények állandó résztvevője, szervezője, szakmai partnere, zsűrizője. Tagja volt az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsa Zenei Szekciójának, a Magyar UNESCO Bizottság Kulturális Albizottságának, a Kossuth és Széchenyi Díj Zene- és Táncművészeti Albizottságának. A Táncházi Kamara (ma Táncház Egyesület) első elnöke, majd elnökségi tagja, a Magyar Zenei Tanács alapító tagja. A Hagyományok Háza Baráti Köre közhasznú egyesület elnökeként is tevékenykedett annak 2007-es megalakulása óta. Televíziós műsorok, önálló filmek zenei rendezője, szerkesztője és népzenei szakértője volt a rendszerváltás után.

Előadóként számos hangzóanyagon szerepel, népzenei kiadványokat is szerkesztett. Tanulmányok, önálló kötetek szerzője a népi hangszeres tánczene és a táncházmozgalom témakörében.