Ez volt az első tokaji fesztiválom (de legalább rögtön a 10. évforduló), és az első fesztivál, amire egyedül mentem el. Persze mindenki azt mondta persze, hogy eljön, aztán egyszer csak egyedül maradtam. No, de sebaj. Nem bántam meg!

A vonat késett valamennyit, így alig érkeztem meg, máris rohannom kellett az Óriás koncertjére, éppen belefért egy korsó sör. Az Óriás első albuma, még nagy teljesítményeket vetít előre, már most is. Modern rockzenéjük, fifikás részeket rejt, és mind a tiszta, mind az erőteljesebb éneket jó hallgatni, a helyén van. A hangzásuk rendben volt, főleg a ritmusszekció lüktetése volt különösen élvezetes. Kíváncsi vagyok a következő albumukra.

A színpadok jól el vannak helyezve az annyira nem óriási területen, nem hallatszanak át egymásba, és már egy kevés mászkálás után megjegyezhető az elrendezkedésük is.

Némi szünet után a nagyszínpadon A Kowalsky Meg A Vega következett. Az első három lemezüket szeretem, hangulatilag jól eltalált, szórakoztató zene, tartalmas szövegekkel. Nekem a negyedik lemezen már csak egy pár szám tetszett. Mondjuk a koncerten is csak egy szám volt a főműsoridőben róla (az is csak a hatodik volt), és a ráadásban volt két szám az új lemezről. Az ének tisztasága, jobb is lehetett volna, inkább a refréneknél lehetett érteni a szöveget, vagy csak én ismertem azokat jobban. Pedig náluk szöveggel együtt üt igazán a zene. De még így is abszolút élvezhető, feelinges koncertet adtak. A közönség is lelkes volt.

Az aznapi nap csúcsa nekem a Quimby koncertje volt. A hangzás is mellettük volt, és koncerten még sokkal jobbak, mint lemezen, pedig ott is igen jók. Zenéjük, annyiféle elemből épül fel, a hangulatos témáktól, a fokozásokig, a zúzásoktól, a lágy részekig, a táncoltatásról ne is beszélve. Na meg ott vannak még a szövegek is. Etalon volt. Sorra jöttek a nagy slágerek, a teljesség igénye nélkül,: Most múlik pontosan, Magam adom, Sehol se talállak, Autó egy szerpentinen, az új albumról, de a régiekről is voltak dalok.

A Faithless dj sett-je következett ezután a nagyszínpadon, ha rendes koncertjük lett volna, és nem dj sett, elrángatni is nehezen lehetett volna, de az elején ott volt az a régebbi sláger a Butterfly valamilyen keménykedőbb fiúzenekartól, ami a munkásságuk tartalmasságát ismerve, számomra értthetetlen. Egyébként Sister Bliss keverte a zenét, és Maxi Jazz mc-kedett. De nekem marad inkább a saját zenéjük.

Inkább próbáltam megtalálni az egyetlen elrejtett kisszínpadot, az India színpadot, és megnézni a krisna tudatú mára már inkább metál, mint hardcore zenekart a Mantra-t. Irgalmatlanul nagyot zúztak, de az ének szinte egyáltalán nem volt érthető, sajnos. Élőben sose gondoltam, hogy játsszák, a Mama én szeretleket (az olyan mintha a Korn játszaná élőben a Daddy-t, nekem persze), elég súlyos volt így is. Aki kiváncsi egy súlyos állásfoglalásra az abortuszról a krisnások hite alapján, annak érdemes egyszer meghallgatni. Sokkoló.

Volt egy pár rövidebb koncertbelenézegetésem is, de ezek alapján nem írnék le semmi beszámolósdit. A következő teljesebb koncert a Rage Against Tribute zenekaré volt. Azért nem semmi A R.A.T.M.-tól, hogy az első lemezük már majdnem húsz éve jelent meg, és mégis rengetegen ismerik azokat a dalokat ma is. Alapművek a stílusban. Jó volt az interpretálás is, ment a beindulás rájuk rendesen. Utolsónak jött a Killing In The Name himnusz persze. Jólesett ez a kis múltidézés hajnal felé. Utána sajnos jött az üresjárat, a reggeli vonatig. Már nem volt kedvem a drum’n’bass-hoz, meg a slágerzenékhez. De ez már csak a hajnal fáradtsága, volt a fesztivál jó volt abszolút, de azért legközelebb összeszedek egy kisebb társaságot kíséretül, bulizni egy jót.