A Köztes idő sorozat októberi kiállítása a kortárs képzőművészet és a dizájn metszéspontjaival foglalkozik, ezen belül a tipográfiára, mint vizuális nyelvre fókuszál. A nemzetközi kiállítást három helyszínen, a Laborban, a Dorottya Galériában és a Platán Galériában a tranzit.hu-val, valamint a budapesti Lengyel Intézettel közösen rendezik meg.

A Typoaass kiállítás arra a kérdésre keres választ, hogy hogyan jön létre a kritikai design, mely a mainstream konzumkultúrával szemben ökológiai, geopolitikai és társadalomkritikus tudatossággal nem pusztán megrendelői érdekeket szolgál ki, hanem aktívan formálja a vizuális kultúrát, sőt a társadalom egészét. A projekt fókuszában a tipográfia áll, egy olyan vizuális nyelv, mely mind a design mind a képzőművészet területén értelmezhető. A kiállításon történeti és kortárs művek, projektek és kiadványok szerepelnek a design és a képzőművészet határterületéről három altéma köré csoportosítva: tipográfiai utópiák, anti- és parallel design, szubverzív design.

A huszadik század elején a modernista mozgalmakban jelent meg először a design utópisztikus megközelítése, mely megkérdőjelezte a design díszítő funkcióját társadalmi és politikai célok szolgálatába állítva a tervezést. Jóllehet a design és a tipográfia társadalomformáló politikai potenciáljába vetett hit elsősorban a konstruktivizmusban jelent meg, a „tipográfia, mint világ-konstruáló rendszer” megközelítést neo-avantgárd és kortárs művészeti projektek is felvállalják. A Dorottya Galériában bemutatott alkotások a múlt századi és napjainkra jellemző művészeti és társadalmi utópiákhoz kötődnek.

Kassák Lajos a tipográfiáról szóló elméleti írásai mellett az 1916-tól megjelent MA folyóirat szerkesztőjeként gyakorlatban dolgozta ki a modern alkalmazott grafika alapelveit. Kapcsolatban állt a korszak legjelentősebb nemzetközi szellemi műhelyeivel, lapjában a tipográfiai kompozíciók dinamikáján keresztül a progresszív művészeti irányzatok és politikai ideológiák adekvát kommunikációs formáit teremtette meg. Moholy-Nagy László 1921-ben csatlakozott a holland De Stijl csoporthoz, majd 1922-ben a már Bécsben élő Kassák Lajossal közösen adták ki a modernista művészet és design összefüggéseire rávilágító Új művészek könyvét. Szintén együtt írták alá (több jelentős magyar értelmiségivel együtt)a MA állásfoglalást, melyben az un. polgári konstruktivizmus helyett, amit csak puszta stílusnak tartottak, hiszen ugyanúgy kiszolgálja a gazdasági hatalomra épülő, fennálló társadalmi rendet, csak a társadalmi igazságosság elérését célzó kollektív modernizmust fogadták el.

Bár később külön irányokban folytatták pályájukat - Moholy-Nagy 1923-ban csatlakozott a weimari Bauhaus csoporthoz, majd 1937-től Chicagóban folytatta a tevékenységét (az új Bauhaus a New School for Art and Design alapítójaként), míg Kassák 1926-ban visszaköltözött Magyarországra - mindketten a szintetikus művészet elvét vallották, mely nem tett különbséget a művészet autonóm és alkalmazott felfogása között. Az új médiumok és a 20-as évektől megjelenő gazdasági válság kontextusát figyelembe véve fogalmazták meg a vásárlók megnyerése helyett a társadalmi propaganda céljait szolgáló tipográfia és a design szerepét.

Magyarországon a ’70-es - ’80-as években a klasszikus avantgárd és modernista grafikai hagyományát az alkotóközösségként és kiadóként működő Pesti Műhely (Bak Imre, Fajó János és Nádler István) és a Fajó János vezette Józsefvárosi Galéria tartotta életben. A szociális művészet-felfogás szellemében modernista és kortárs művészek grafikáit, kiadványait sokszorosították és tették széles körben hozzáférhetővé ismeretterjesztő szövegeket is tartalmazó mappák formájában.

A Papp Csoport törekvéseit meghatározta a ’60 évek Magyarországára jellemző korszerűsítési és felzárkózási program, mely a szocialista realizmus doktrínájának elhalványulását követte. Papp Gábor munkáira hatással volt a ’20-as – ’30-as évek konstruktivista öröksége, valamint a korabeli minimalizmus és op art törekvések. Nevéhez fűződik a tipográfiai plakát hazai elismertetése (BNV plakátok). A Papp Csoport 1963 – 1983 között a Dorottya Galériában rendezett éves kiállításai a tervezőgrafika sajátosságainak megfogalmazására, a professzionális design társadalmi elismertetésére tettek kísérletet.

Egészen más kontextusban, a nyugati kapitalizmus nemzetközi közegében fejtette ki társadalmi-politikai aktivista, formatervezői- és tervezőgrafikai, produceri és művészeti tevékenységét a Magyarországról New Yorkba emigrált Kálmán Tibor (Tibor Kálmán). Hitt a grafika tömegkommunikációs erejében, a gazdag megrendelő cégekkel való együttműködést a társadalomkritika szolgálatába állította. Példa erre a Benetton cég által kiadott, a világ „másik részéről” hírt adó, kulturális antropológiai jellegű Colors magazin, melynek első 13 számát (1991-97) Kálmán Tibor szerkesztette.

A jelen társadalmi-gazdasági, valamint ökológiai válságára reagál Cosován Attila DISCO című kiadvány-projektje. A designkommunikáció = fejlesztésbe integrált kommunikáció elvére alapozó szakmesében egy a designt, a jelen gazdasági rendszert és a stratégiai kommunikációt összekötő alternatív világszemlélet rajzolódik ki. Szintén egy vízionárius, de az előbbitől eltérő világot vetít elő a Stockholmban élő Palotai Gábor Odysseus című designregénye és filmje. A szövegnélküli, fekete – fehér képek áradata a jel és jelentés hagyományos kapcsolatát felbontva, a grafikai tervezés lehetőségeit egy lényegi, filozófiai kontextusba helyezi.

A Párizsban élő Société Réaliste művészcsoport (Gróf Ferenc és Jean – Baptiste Naudy) komplex tipográfiai palettát használó murális installációja egy több síkon futó értekezés a társadalmi-politikai utópiák tanulságairól, relevanciájukról, valamint a jelen gazdasági krízis ideológiai meghatározottságáról. A mű címe, COuNterFORMISM, arra a váltásra utal, amikor egy utópia saját ellentétébe fordul, akárcsak a „Crisis as/vs Order” felirat. Történelmi párhuzamként jelenik meg a francia munkásszervezet, a CGT útja a 20. század eleji politikai ellenállásból a 21. század eleji politikai konformizmusba. A különböző szegmensekből összeálló fríz François Rabelais Gargantua eposzából kiemelt Thélème kolostor hexagonális alaprajzával zárul, amely az emberek alapvetően jó természetére, a külső irányítás szükségtelenségének utópiájára utal.

A kiállításhoz tartózó információs blokkban tanulmányozhatóak az Orosz Márton által összeállított Modern magyar tipográfiatörténet, továbbá egy 20 – 21. századi tipográfiai manifesto-gyűjtemény, valamint a kortárs grafikai design kérdésköréhez tartózó elméleti kiadványok és szaklapok, művészeti kiadványok és egy válogatás a budapesti kortárs művészeti intézmények arculat-történetéből.