2010. január 28-tól március 27-ig látható Patrick Schmierer osztrák képzőművész első Budapesti kiállítása a Knoll Galériában.

Ha az „egy kép elkészült", vagy „egy ház felépült" kifejezéseket használjuk, akkor egésszé válásukat, a funkciójuk kiteljesedését, használhatóságuk bekövetkezését várjuk. A "beszélő" - többek között a festés különböző módjaira iróniával utaló - nevet viselö Patrick Schmierer “Kép – épülőben” címmel kiállított munkái azonban egy gondolati-alkotói folyamatot reprezentálnak, ahol festményei és objektjei - annak ellenére, hogy első pillantásra félkész műveknek tűnnek - a relatív befejezettség állapotát mutatják.

A felhasznált anyagok fizikai jellemzőiből következő folyamatok mellett a kiállítás címével egyúttal Malevics „Ház készülőben" című, 1914-ben készült festményére is történik utalás, egy absztrakt, a szuprematizmus időszakában készült munkára is, amely viszont a konstruktivizmus gondolatiságát és jegyeit is ugyanúgy magában hordozza.

Az így kialakuló ellentmondásból fakadó irónia alapvető jellemzője Schmierer puritán megjelenésű, de rendkívül gazdag referenciális háttérrel rendelkező munkáinak: Malevics "planitá"-i és architektonjai - kvázi építészeti modelljei - mellett az `50-es évekbeli gesztus-festészet festékcsurgatásos, fröcsköléses technikával készült munkáik, Joseph Albers művei, a `70-es évek kapitalista és antikapitalista forradalmi utópiáit kritikával kezelő “neogeo” irányzat elképzelései – egyaránt felidéződnek általa, de iróniáját munkáinak kis méretével is hangsúlyozza. A spontaneitás és az akkurátus megvalósítás kettősségéből kialakuló művek térbeli viszonyokra is reflektálnak, s nemcsak a “galeria-tér” neutralitására, hanem 15 cm-esre sztenderdizált dimenzióikkal és raszteres installálásukkal akár a kórházak, laboratóriumok tereit határoló csempével borított felületekre is.

Schmierer munkái - minimalizmusuk ellenére Is - rendkívül sokrétű kulturális asszociáció lehetőségét kinálják, s egyúttal meg is nevettetnek, ha felfedezzük csendes dinamizmusukat, azt hogy olyan folyamatot indukálnak, amelynek során észrevehetővé válik, ahogy minden festmény lehet egyszerre objekt is, s minden tárgy ugyanakkor akár absztrakt festett kép is.