Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.
Az ArtBázis Esték keretében László István programtervező matematikus tart előadást A távérzékelés – mit fényképezhetünk több százkilométerről? címmel.
A környezeti erőforrásokkal történő tudatos gazdálkodásnak mindig része valamilyen felmérés. A XX. század második felében erre frappáns választ adott a távérzékelés, amely rohamos és látványos fejlődésével nagyban támogatta a környezet megfigyelését. A távérzékelés elektromágneses hullámok közvetítésével gyűjt információt, leggyakrabban a földfelszínről. A távérzékelt felvételek több szempontból emlékeztetnek a „hagyományos” fényképekre. Egy fontos tényezőben viszont eltérnek: a távérzékelés általában túlmutat az emberi szem által érzékelhető tartományon. Segítségével az infravörös sugárzást is érzékelhetjük, sőt, akár radarhullámokon keresztül is képet alkothatunk a földfelszínről. A talaj és a növényzet tulajdonságainak elemzésén, a felszínen játszódó jelenségek megfigyelésén keresztül a légifelvételeket, űrfelvételeket hatékonyan tudjuk használni az erdők, szántóföldek, folyók, tavak, tengerek és a levegő vizsgálatára, vagyis mezőgazdasági és környezetvédelmi alkalmazásokban.
László István az Eötvös Loránd Tudományegyetem Programtervező matematikus szakán végzett 1999-ben. Az egyetemi évek alatt a digitális képfeldolgozás lett a fő szakmai érdeklődési területe. A Földmérési és Távérzékelési Intézet Mezőgazdasági Távérzékelési Osztályán informatikai fejlesztőként és módszertani felelősként dolgozik. Ezen kívül az ELTE Informatikai Kar Algoritmusok és Alkalmazásaik Tanszékének óraadójaként oktatja a távérzékelést.