A Krisztina Palace Kortárs Képzőművészeti Kiállítások egy rendhagyó esemény-sorozat, amelynek során az épület fejlesztője képzőművészeti galériák szervezésében kortárs képzőművészek alkotásait mutatja be. Az első kiállítás rendezője a 2007 óta működő Molnár Ani Galéria, amelynek képviseletében Cseke Szilárd képzőművész és Csepregi Balázs szobrászművész alkotásai kerülnek bemutatásra.

A környék várostervezési arculatába kiválóan illeszkedő Krisztina Palace irodaház Ekler Dezső tervei alapján épült, homlokzatát pedig Dominique Perrault, az elismert párizsi kortárs építész tervezte. Modern építészeti megoldásával, magas minőségi színvonalával és előnyös elhelyezkedésének köszönhetően ez az épület a budai oldal egyik legfontosabb ingatlanfejlesztési projektje, amely tovább erősíti azt az elképzelést, hogy a kerületnek ezen a részén egy új városközpont alakuljon ki.

Perrault számára a Krisztina Palace-al kapcsolatban elsősorban a Nagyenyed utca hangulatának megőrzése és a modern formavilág együttes alkalmazása jelentett nagy kihívást. A megoldás végül egy fémmel és üveggel építkező, szabálytalan elemekből álló homlokzati felület lett, amely egyszerre minimalista, elegáns és karakteres. Az épület igen hatékony térkihasználása és rendkívül energiatakarékos megoldásai a funkciót és a környezettudatosságot támasztják alá.

Funkció és esztétikum. Ebben az innovatív miliőben, az üzleti élet egy különleges színhelyén kapnak teret a kortárs képzőművészeti alkotások. Az épület belsejében, összhangban a külsővel világos és grandiózus felületek biztosítanak egyedi látványt egy-egy kiállítás számára. Az érkezőket a kívülről funkcionalista építménybe lépve egy élő, a kortárs művészet által formált környezet fogadja. Az esztétikum mellett éppoly hangsúlyos a különböző értékek összekapcsolása ezen esemény-sorozat által, vagyis az üzleti és a művészeti szcéna termékeny találkozása. Hiszen a kiállítások és a bemutatott kortárs művészeti alkotások az irodaház számára egyben kapcsolatteremtő funkcióval, közösségi élménnyel és inspiráló munkakörnyezettel is bírnak. A kultúra ilyen formájú támogatásával a projekt megálmodói egyfajta társadalomformáló szereppel is felruházzák az üzleti életnek otthont adó épületet.

A Molnár Ani Galéria két neves művészének alkotásaival indul tehát el a kiállítás sorozat, Déli Lejtő címmel, finoman idézve a helyszín meghatározó voltát.

Ritkán nyílik alkalom arra, hogy egy festő és egy szobrász munkái ilyen összehangoltan, a másik teréből és erejéből mit sem eltakarva mutatkozzanak meg együtt. Cseke Szilárd és Csepregi Balázs egyaránt az őket körülvevő természet témájából indul ki, jóllehet más-más motívumokat megragadva, mégis ugyanazt a tiszta kifejező erőt és frissességet közvetítve. A pasztózus festékrétegek és a precízen kezelt szobor-felületek egyensúlyt teremtve kommunikálnak egymással, színek és fények villannak fel.

Cseke Szilárd (1967) a Pécsi Egyetem Festőművész szakán végzett 1992-ben, mesterei Keserü Ilona és Bencsik István voltak. Ugyanitt elvégezte a Mesteriskolát Konkoly Gyula irányításával. Többek között elnyerte a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, a Derkovits ösztöndíjat, a Strabag Festészeti Díjat és a Kunststiftung Baden Würtenberg ösztöndíját.

Cseke Szilárd különleges erdős képei kifinomultan egyensúlyoznak a figurális és az absztrakt festészet határmezsgyéjén. Elsősorban az izgalmas festészeti megoldás kelti életre ezeket a munkákat: a művész ugyanis rétegről rétegre absztrakt rendszereket visz fel egymásra - a lombokon átszűrődő fény, a fatörzsek és a háttér hármas kontextusában - amelyek végül az erdő illúzióját adják. Különböző perspektívákkal, szín és fényhatásokkal kísérletezik. Ha közel lépünk a képekhez, akkor szinte belemerülhetünk a kép anyagszerűségébe, a színekbe és árnyalatokba úgy, hogy a fraktúra gazdagságától szinte nem is látjuk az erdőt. Azonban ha távolabb lépünk, összeáll az erdőrészlet látványa.

Csepregi Balázs (1974) a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán diplomázott 1999-ben, mesterei Bencsik István és Karmó Zoltán voltak. Ugyanitt a Mesterképzőt is elvégezte.

Alumínium és fa szobrai ugyancsak a természetet reflektálják úgy, hogy a felismerhetőtől az absztrakcióig mozdulnak el. Jóllehet, az alumínium nem egy megszokott, hagyományos szobrászati matéria, Csepregi Balázs szobraiban mégis kiválóan érvényesülnek az anyag jó tulajdonságai. Természeti alakzatok, építészeti formák és egyszerű, elemi tárgyak jelennek meg a munkákban. A szobrok mérete, anyaga és puhasága harmóniát teremt a térben, egyszerűségük és humoruk hozzáférhetővé teszi őket szemnek és szellemnek egyaránt. Nagyvonalú, organikus formáik monumentális hatással vannak a nézőre, a természetesség nagyszerű és mindenhol fellelhető voltát hirdetik, „épített tájak”, akárcsak jelen esetben az őket befogadó épület maga.

Ahogyan Cseke Szilárd festészetére, úgy Csepregi Balázs szobrászatára is egyszerre jellemző a természetesség és az absztrahálási szándék. Egyikük festékrétegekből, másikuk térbeli formákból építi fel tájait. A szobrok és a festmények teljes összhangban képesek együttműködni, egyik sem uralja a másikat, miközben mindkettő erőteljes. A Déli lejtő című kiállításon bemutatott műalkotások nemcsak egymásra képesek reflektálni, de az őket körülvevő elegáns és innovatív környezetre is.