Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.
Zeni Geva – azaz sajátos japán-német keveréknyelven Pénzerőszak, a kísérlet zajmetál egyik legfontosabb alapzenekara. Az 1987-ben alakult trió zenei agytrösztje a gitárját-énekhangját egyaránt a démonok szolgálatába állító KK Null, aki semmiféle zenei szélsőségtől nem idegenkedik, és nagyvonalú eleganciával egyensúlyozik a progrock, a brutális thrash, a noise és a dzsessz határán.
Totális, rommá torzított, szétdobolt elszállások váltakoznak finom akkordbontásokkal, mikozben KK Null kántálja hol költői, hol teljes absztakcióba hulló szövegeit, majd időnként sátáni hörgésre fakad.
A Zeni Geva túlzás nélkül stílus- és műfajteremtő zenekar – lenne, ha a tagok bármennyire is foglalkoznának a stílus és a műfaj kérdéseivel. A valóság ezzel szemben az, hogy ez az öntörvényű trió sosem követett semmit, sosem próbált befolyásolni senkit, csak járta saját, hektikus gitárzúzdával és zabolátlan zajfutamokkal kikövezett útját. Nem véletlen, hogy a Shellac producere, a kortárs noise-színtér atyaúristene, Steve Albini kedvenc zenekarának tartja, és több lemezén működött közre. A Zeni Geva mostani A38-as koncertjének két tény ad különös aktualitást: egyrészt az idén februárban megjelenő új nagylemez, az Alive and Rising, másrészt a közel két évtizedes kihagyás után újra a trióban játszó alapító dobos, Tatsuya Yoshida visszatérése.