Egy jól összerakott, kicsit középszerű, bár helyenként vicces horrorfilm. Tinédzserek a főszereplők, azon belül is a lány aki most érkezett az apjával a vidéki kisvárosba, ahol még térerő sincs rendesen. Van egy furcsa szomszédfiú, és van a helyi vagány csávó, aki nem bírja a furcsa szomszéd fiút. Oké, az első klisék már a helyükön, nézzük hogyan tovább.

2010. április 27-én, kedden 20 órakor Pataki János nyitja meg Bukta Imre Szárnyasok című kiállítását a K. Petrys Házban. A megnyitón közreműködik a Bin-Jip: Harcsa Veronika, Kaltenecker Zsolt, Gyémánt Bálint, Andrew J.
drMáriás: Bukta Imre Szárnyasok című kiállításához:
Ha valakinek tőmondatban kellenne válaszolnom a kérdésre, hogy mi az, ami számomra leginkább a mai magyar festészet, azt mondanám: Bukta Imre. Hiszen az ő munkássága az a szintézis, amelyben a hagyományokhoz való hűség, a vidéken született és ma is ott tevékenykedő szellemi kutató, valamint e bátran felvállalt világ bátor megújítójaként a kortárs művészet friss szellemisége, sokszínű és bátor eszköztára egyszerre érhető tetten.
Műveinek mély, szimbolikus volta, egyben egyszerűsége és nagyszerűsége eddig is meghökkentett: legyen az a Zuhanyozó disznó, vagy a gyufából és bontott csempéből megalkotott Jézus, a Zsebkasza-készlet vagy a nyakkendőkkel ékesített fák, a sokrétű jelentéssel bíró, humorral és öniróniával átitatott alkotásain úgy jelenik meg a végtelenül termékeny táj, állatok, növények, emberek megszemélyítésében, hogy azokból megélt történelmünk kulcsfontosságú pillanataira való számos utalás olvasható ki.
Legújabb festménysorozata újabb meghökkentő lépés e páratlanul termékeny és következetes alkotói pályáján. Elég, ha a kiállítás jellemzően buktai címének kettős jelentésére gondolunk, hiszen a Szárnyasok egyszerre hordozza magában a vidék elhagyatottságát, kiszolgáltatottságát és a háztáji világban megjelenítve az élet megújulást, ahogyan ugyanakkor belopja egy csibeinkubátor elidegenült világába az angyali szárnyak suhanását is.