Szeptember utolsó napja egy igazi zenei csemegét kínál. Egy olyan koncertet, melyet azok tudnak igazán értékelni, akik a zenét önmagáért szeretik, akik becsülik a profizmust és a tehetséget. Budapesten látható hallható a zenei élet egyik nagyra becsült képviselője, Steve Winwood.

Steve Winwood több, mint 40 éves karrierrel büszkélkedhet. Énekes és dalszövegíróként a soul, R&B, Rock, Blues-rock, poprock, jazz műfajok állnak hozzá közel. Több hangszeren és játszik, többek között orgonán, szintetizátorokon, basszusgitáron, dobon és vonós hangszereken, neve említésekor viszont egyértelműen a mindenki máséval összetéveszthetetlen tenor hang és a Hammond orgona ugrik be mindenkinek – ez a két dolog Winwod ismertetőjegye. 
Amellett, hogy legnagyobb sikereit szólóban aratta, meghatározó tagja volt a Spencer Davis Group-nak, a Traffic-nak, a Blind Faith-nek és a Go-nak. 
Többszörös Grammy-díj nyertes. 
2008-ban a Rolling Stone magazin minden idők 100 legjobb énekese közül a 33. helyre sorolta Winwood-ot.
1986-ban a Billboard Hot 100-as listájának élére került a „Higher Love”c. dallal, amely rögtön az „Év felvétele” és a „Legjobb férfi előadó” kategóriában a Grammy-díjakat is besöpörte.
Munkásságát alapvetően 4 nagy korszakra lehet osztani:
A ’60-as évek, a kezdeti idők – ekkortájt a birminghami rhythm and blues színpadok kedvelt figurája volt, Hammond B-3 orgonájával és gitárjával és olyan énekesekkel a háta mögött, mint Muddy Waters, B.B. King, Chuck Barry, Bo Didley…stb Még csak 14 éves volt, amikor csatlakozott a Spencer Davis Group-hoz , ahol egyébként bátyja, Muff basszusgitáron játszott. Itt csillogtatta meg először tenor hangját, amelyet később Ray Charles-éhoz is hasonlítottak. Innen igazolt át a Traffichoz
A ’70-es évek, a Traffic és a Blind Faith korszak, tekinthető munkásságának második nagyobb szakaszaként. A Blind Faith-et 1969-ben alapította Eric Clapton, Ginger Baker és Ric Grech közreműködésével. A formáció nem volt hosszú életű, elsősorban Clapton más terveinek köszönhetően. A Traffic-ot Jim Capaldival, Chris Wooddal közösen hozták össze és számos ma is ismert örökzöld került ki kezük alól. Azonban számos nézeteltérés volt köztük a művészi koncepciót illetően, talán ennek is köszönhető, hogy 1977-ben szólókarrierbe azaz munkásságának harmadik nagy szakaszába vágott bele. Még ebben az évben meg is jelent első szólólemeze Steve Winwood címmel. Összesen 9 albumot jelentetett meg szólóban. Ezek:

• 1977: Steve Winwood
• 1980: Arc of a Diver
• 1982: Talking Back to the Night
• 1986: Back in the High Life
• 1988: Roll with It
• 1990: Refugees of the Heart
• 1997: Junction Seven
• 2003: About Time
• 2008: Nine Lives

Az 1990 utáni évektől napjainkig terjedő időszakot tekinthetjük munkássága negyedik szakaszaként. Ebbe is számos dolog belefért, többek között egy woodstock-i fellépés ’94-ben, ehhez a korszakhoz kötődik 4 utolsó szólólemeze és közös munka számos neves művésszel, akik között olyan nevekre bukkanhatunk, mint Christina Aguilera, The Who, Grateful Dead…
A művészek persze nemcsak a ’90-es években találták jó befektetésnek Winwooddal közös munkát. Egész munkásságára jellemző, hogy egy-egy lemez vagy dal erejéig sok neves művész mellett találjuk ott a nevét. Ezek közül csak egy pár név, a teljesség igénye nélkül: Marianne Faithfull, David Gilmour, George Harrison, Billy Joel, Lou Reed, Talk Talk, Paul Weller…

Összességében megállapítható, hogy Winwood színes egyéniség akár zenészként vizsgáljuk személyiségét, akár magánemberként. Jelenleg Gloucestershire-ben él egy 300 éves óriási házban második feleségével, akivel 1987 óta házasok és 4 gyermekük van egy fiú és három lány.

Steve Winwood talán eddig elérhetetlennek tűnhetett a magyar közönség számára, ám a jó hír, hogy idén szeptember 30-án a Petőfi Csarnokban élőben köszönthetjük a valóságos rocklegendát.