A lovag, a magányos lovas a „ködlovagokként” emlegetett írónemzedék novelláinak emblematikus alakja. A „ködlovagoknak” nevezett írók nem voltak soha divatosak, mégis ők voltak azok, akik egyéniségük, belső mélységeik, érzékenységük kifejezésével eljutottak odáig, hogy megfogalmazzák: „…az elbeszélő művészet valódi súlya (…) nem azon van, amit mondunk, és ami alapjában véve igen véges, hanem azon, hogy hogyan mondjuk, ami viszont végtelen.”

Ködlovagok

A 19–20. század fordulóján, szinte egyszerre jelenik meg az irodalomban és képzőművészetben ez az új ars poetica. Az érzékelés/képzetek közvetítő csatornáin át megteremtődő, álomszerű, látomásos élményvilágot megjelenítő műalkotások a nagybetűs és egységes Művészetfogalom körvonalait sejtetik.
A kiállítás célkitűzése, hogy a művészettudományokban külön vizsgált jelenségeket egyszerre szerepeltesse a tárlaton, a személyes kapcsolatok, hatások, azonos témák és motívumok mellett a szépírói-elbeszélői és festészeti-grafikai formakészlet újításai között megfeleléseket keressen.