Pigniczky Réka rendezésében, a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával és az 56films gyártásában egész estés dokumentumfilm készült a legendás Kaláka együttesről - megalakulásuk 55. évében. A filmet az 56 Films gyártotta és forgalmazza.
Háttérzaj címmel állít ki Martus Éva és Borsos Róbert és a térben pedig valóban csupa nyüzsgés, színes arcok és figurák veszik körül a látogatót, amelybe egy-egy interaktív alkotás által akár be is kapcsolódhat.
Valamennyiünk számára ismerős lehet az itt ábrázolt egyik-másik karakter, karikatúraszerű vonásaik, a kiragadott mindennapi élethelyzetek és a típusábrázolások teszik őket azzá.
Mindkét alkotó messze elkerüli az egyetemi éveik alatt elsajátított hagyományos technikákat és rendkívüli találékonysággal, különleges anyagokkal dolgoznak. Borsos Róbertnél jellemző a filc használata, Martus Éva fóliákat, vaslemezeket, és számos egyéb olyan anyagot használ, ami távol áll a megszokott táblakép-festészettől. Közös bennük a játékos és humoros felfogás, miközben derűsen gunyoros képet rajzolnak korunkról.
Borsos Róbert (Budapest, 1977) az alternatív lehetőségeket keresi a szobrászat terén. Jellemző rá a puha, meleg anyagok és a színek játékos használata. Előbb gipsz pszeudo tárgyakat, majd gumi, purhab, később pedig varrott (filc, pamut, gyapjú) szobrokat készített. Játékos és humoros eszközökkel dolgozik, olykor ironikus feliratokat is mintáz filcből az egyes tárgyakhoz. Vallja, hogy egy mű mindig mutassa mikor, melyik korban született, és vizuális frissessége tükrözze alkotója gondolkodását.
A jelenlegi tárlaton munkái két sorozatba rendeződnek; témájuk közös, a technika különböző. A Gettó Paradicsom szociofotó alapokon készült portréi filc technikával lettek kivitelezve. Szubkultúrákat jelenítenek meg pop-artos attitűddel, de az élénk színek és a kifejező arcok mögött a társadalomból kiszorultak témája húzódik meg, ahol a kirekesztettség-tudat, az anyagi lehetőségek hiánya gettókba tömöríti az társadalom peremén élőket - mind fizikai, mind lelki értelemben - ahol a reklám sugallta világ csak illúzió. Erre reflektál az ironikus címe is a sorozatnak: Gettó paradicsom.
A másik sorozat szobraiban hasonló szubkulturális háttérrel rendelkező rajzfilm vagy képregény-szerű figurák kerültek megformálásra, gres masszából filc feltétekkel.
A Képzőművészeti Egyetem Szobrász szakán végzett 2001-ben, mestere Körösényi Tamás volt. Számos díjat és ösztöndíjat tudhat magáénak; 1993-ban T. Nagy Irén Díjbat, 1998-ban Székely Bertalan Ösztöndíjat, 1999-ben Glatz Oszkár Díjat, 2000-ben a Ludwig Alapítvány Ösztöndíját, 2001-ben Heman Lipót Díjat és 2007-ben Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíjat kapott. 2001-től tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek, 2002-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 2004-től a Magyar Szobrász Társaságnak, és a Lajtorja – Fiatal Alkotóművészek Kulturális Egyesületnek.
Martus Éva (Budapest, 1977) művei is élesen reflektálnak környezetünkre. Groteszk képregény-szerű karakterei mélyen berögzült általános emberi szokásokat jelenítenek meg gunyoros iróniával, humorral. Anyaghasználata támogatja a képek narrativitását és nem ismer határokat: fóliák, pvc-k, vaslemezek, textilek és egyéb applikált tárgyak bontják meg a két dimenziót és a nézőt is bevonva átalakítható, játékos tárgyakká válhatnak és ezáltal több jelentéstartalommal is rendelkezhetnek. A képzőművész munkáinak meghatározó témái a mindennapi történésekben, személyes élethelyzetekben rejlenek. A látszólag közönséges és átlagos mögött egy közvetlenül megjelenített, személyes tartalom bújik meg, az egyszerű látottak eredeti humorral és megfoghatósággal jelennek meg. Az emberek közötti kapcsolatok, a tárgyainkhoz való ragaszkodás és egyéb hajlamaink úgy öltöznek az irónia és a szimpátia köntöseibe, hogy mellőzik a túlgondolt koncepciókat.
A hétköznapiságukban oly ismerős, rajzfilm figurákra emlékeztető alakjai pedig mintha köztünk járnának ebben a szatírával átszőtt világban. A környezet szüntelen megfigyelése szándékolt egyszerűséggel és nyers őszinteséggel fejezi ki magát.
Martus Éva a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán 2000-ben diplomázott, mesterei: König Róbert és Pásztor Gábor. 2000-ben Erasmus Ösztöndíjat nyert a nürnbergi Képzőművészeti Akadémiára, ahol mestere Gerhardt Schmidt volt. 2003-ban és 2004-ben az NKA pályázati Díjában részesült, és szintén 2004-ben a Miskolci Galéria Kondor Béla Díjjal tüntette ki. 2002-től tagja a Fiatal Képzőművészek Országos Egyesületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és a Magyar Rézkarcoló Művészek Országos Egyesületének, valamint 2005 óta a Lajtorja – Fiatal Alkotóművészek Kulturális Egyesületnek.